101 mérföldre lasz végasztól, new mexico-ban, a légballonok földjén. odafele néha kicsit eltévedtünk, az elektronikus térkép nem mindig százas, de végül megérkeztünk santa fe-be, ahol a város egyetlen indián tulajdonban levő szállodájában szálltunk meg.

ami ilyen volt belül, de higyétek el, kívül is isteni, és az első hely, ahol láttam megoldást végre olyan ablakra, amin állandóan van szunyogháló. a kívűl lévő üveget egy a keretből befele kiálló kallantyúval kellett kilökni és/vagy behúzni

a város ilyen is meg olyan is, sokat nem láttam belőle, de főleg nyugis, ami baromi izgi, hogy megvan az esélye, h összefutsz gene hackman-nel, mert azt mondják itt lakik. A belvárosa a helyi hírességek számához mérten elég csilli villi, telis tele ipar- és képzőművészeti boltokkal, hályperkúl éttermekkel és turistákkal.

ez itt seret and son antik boltja, tele fafaragásos régi kapukkal, 2 méteres márvány elefánttal, szőnyegekkel, gyönyörű kovácsolt vas rácsokkal. persze tilos fényképezni.

de mi ritkán fogadunk szót

aztán a peti végre kijött a santa fe-i kormányzati micsodából, de lehet, hogy new mexico-i, és akkor a hpi bácsi is onnan való, bocsánat, és gyorsan megittunk egy dzsintonikot itt a biztonság kedvéért
volt sok szép lámpa

meg vastag faajtó

meg ez a két gazember, akikről csináltam egy csomó képet, de mind elmosódott, és hát valószínűleg feltünt nekik, h fotózok, mert a nem kalapos felállt és odajött megkérdezni, h nem izraelből valók vagyunk-e.

a petin öltöny nyakkendő, rajtam meg katonai zöld ing volt, szóval lehet, hogy így néznek ki az izraeliek

a nem kalapos 10 éve költözött ide, és azt mondta, hogy könnyű élete volt és egyben szerencsés is, mert hogy ezeddig még nem lőtték le

ha a navajo-król nem is tudok többet, a natív hopi bácsit hadd meséljem el, akivel a peti találkozott a santa fe-i kormányzati központban.

a bácsi nagyon aranyos volt, és elmesélte, hogy mennyire meg volt rökönyödve, amikor fiatal korában felkerült a városba a rezervátumból és azt látta, hogy a városiak korán reggel elmennek dolgozni, késő este hazaérnek, vacsoráznak, alszanak, majd másnap ismét korán reggel elmennek dolgozni, hogy megint késő este érjenek haza, és hogy ez megy heteken, hónapokon, éveken keresztül.

és azt is mondta a hopi bácsi, hogy ezt a csodálkozást a városi embereken a mai napig nem bírta abbahagyni

szép.

sajnos a navajo-król nem tudok többet mesélni - de akkor majd lesz helyette más
például the enchanting land of new mexico és a charming city of santa fe

de most megyek aludni
éljen május 1!

megérkeztünk a navajo nésönbe, sajnos nem csináltam képeket az indiánokról, mert nagyon cikisnek éreztem a fotózást, amit nagyon sajnálok, mert gyönyörű emberek, még gyönyörűbb gyerekekkel, isteni öltözékben, hatalmas ezüst-türkiz-korall ékszerekkel, ősi illetve 60-as évekbeki frizurával, kalappal, csizmával és azzal a bizonyos egybőrszálasfémmedálos nyakkendővel

a teljesség igénye nélkül elmesélem, mit tudtam meg a navajo-król (a nagyon okos részek a handoutból vannak, amit ott kaptunk)

navajo nésön 3 állam területén helyezkedik el (arizona, utah, new mexico), nagyjából 27000 square mile (megpróbáltam kiszámolni, h az hány négyzetkilométer, de asszem mindenki jobban jár, ha nem teszem közzé az eredményt), evvel a mérettel nagyobb, mint 10 amerikai állam az 50-ből. A területén van erdő, felszíni és alatti víz, művelt földterület, kopár hegyek, hal, némi vadállomány, szén, olaj és gáz

a 2000-es adatok szerint a területen 168.000 navajo indián él, további 80.000 a peremterületeken, átlagéletkoruk 22,5 év

a navajo-knak saját megválasztott és megszentelt kormányzati tanácsuk van, sajét törvényhozással és végrehajtással, épp csak hadseregük nincs, illetve az ott elhangzott történet szerint, amikor az egyik jól működő navajo kaszinót az fbi elkezdte kipakolni, bezárás céljából, akkor olyan nagyszámó fegyveres indián tömeg gyűlt össze a bejáratnál, h az fbi ügynökök szépen visszapakoltak mindent a kaszinóba

voltunk a parlamentjükben, ami egy nagyon klassz kerek épületben van, a falakon indiános falfestmények, a természetes fény felülről bevilágítja az egész termet, az átlagéletkor 65 körül van, minden képviselő előtt parlamenti netes számítógép, sokan alszanak vagy épp a neten szörfölnek, 1 vagy 2 százalékuk nő, javarészük nemzeti öltözékben, van akinek mohikán frizurája van

a munkanélküliség 48 százalék feletti, aki elmegy a területről más városokba tanulni, az legtöbbször nem jön vissza, mert nem talál színvonalas munkahelyet

eljöttünk a kanyonból, láb fáj, orr folyik, flagstaffban leszálltunk a közösségi buszról, hogy bérelt autókkal elinduljunk navajo földre. Az autókra várni kellett,

de legalább fincsi kis kávékhoz jutottunk,

meg életet adó internethez (balról jobbra: irina (románia, ügyvéd, nyert a kiejtési versenyen (nálam legalábbis), jan (peti programkoordinátora, svéd), david (new zealand, építőipar, a másik kiejtési győztes).

rajtuk kívül még velünk tartott miriam (aki a kanyonos videót csinálta, német, svájci egyetemen professzor, politika és média szakos), sonja (david felesége, na őt sem értem), és jackie (aki nagyon csinos és perui és vmi cége van). Mi azért mentünk a navajokhoz, h közelről tanulmányozzuk a diversityt, ami a fő témája a 2 hónapos útnak és amiből majd a záró szemináriumon előadást kell a fellow-knak tartania

flagstaff nagyon helyes hegymelléki kisváros, rengeteg viccesarcú elszálltnak tűnő egyetemistával, ami azt a gondolatot keltette ki a fejemben, hogy nagyjából ilyen hely kellett ahhoz annak idején, hogy megszülessen a nirvana kurt cobainnal

közösségi élmények a kanyon túrán

az első és legfontosabb, csak h a helyemre kerüljek a fellowship communityban, az egyik este közösség építő vacsora volt (amit egy szupergyönyörű helyre szerveztek, 6-tól 7-ig, hogy azt követő vacsora alatt már a naplementés szuperkilátásban gyönyörködhessünk, ámde vki elbaszott vmit és a helységbe egy esküvő került helyettünk, mi pedig át egy szocreál lambériás nagyjából ablaktalan helységbe, ami egy önkiszolgáló büféből volt leválasztva, zajos volt, büdös és sötét, de legalább a mienk (jó, most tudom, h gáz, h panaszkodom, de hát ....), aminek a végén kiosztották a közösségi díjakat

megtapsoltuk a legcsinosabb fellow-t, meg azt is, aki esélyes országának a miniszterelnökévé válni, azt, aki a legviccesebben alszik a buszon, aki legjobban táncol, mi pedig a petivel elvittük a buszút legromantikusabb csókjáért járó díjat


közösség építő élmény volt az amerikai konyha, a buszsofőrök, az odavezető úton a starbucks, és az ottlét alatt a reggeli kávé, a drinking licens (bizonyos éttermekben a jogosítvány sem elég, csak az útlevelet fogadják el) és a szobabuli ipod hangszóróval

összefoglalom a grand canyon túrát:
a kanyon nagyon jó hely, és mélyen hiszek benne, ha a grand canyon mindenkié

ami a látottakon kívül klassz benne, hogy a lefele és felfele vezető úton nincs
-coca cola automata
-térerő
-kút
-korlát egy darab se
-figyelmeztető tábla (csak egy-kettő a legtetején)
-szemetes
-lámpa
-tömeg
-lift

mindez persze egyrészt ezerszeresen növelné az ember komfortfokozatát, másrészt teljesen hihetetlen, h miként lehetett ezt a darabka amerikát megtartani ennyire érintetlenül

és ezúton hadd fejezzem ki tiszteletemet azok előtt, akik kiépítették azt a 11 km-nyi utat a kanyon mélyébe, falépcsőstűl, kőszegélyestűl, robbantásostúl

lehetett volna helikopterelni is fél órára 30 ezer forintért, de sajnáltuk rá a pénzt, illetve mint ahogy később kiderült, a turista-kopter nem is szállhat alá a kanyonba, egyrészt mert nagyon speciális szélviszonyok vannak, másrészt hogy ne zavarják a környezetet. oda le csak a mentő kopter mehet (a szórólapok szerint évente 250 embert kell kimenteni a kanyonból, kiszáradás, kifulladás és kisebb-nagyon balesetek miatt)

lent a kanyonban lehet látni mókust (megvolt), kondor keselyűt (az is), óriás gyíkot (az is, de csak sebtében), hollót (sokat-sokat), hegyi oroszlánt (szerencsére nem) és még egy csomó mindent, ami most nem jut eszembe. A hegyi oroszlánról azt mondják ritka, de ha meglátod, akkor már késő ...

azt elfejtettem megkérdezni, h mennyi a belépő a kanyon nemzeti parkba, de a neten tuti fent van

ez a park elég nagy, sok kisebb-nagyobb szállással, étteremmel, közérttel, oktató központtal, szuvenír bolttal és egy sor isteni kilátóval. A facilitások között ingyenes shuttle bus van, ami nagyon vicces, mert aki vezeti, az mind nagyon közlékeny, és mindig elmondja, h mennyire kapaszkodjál, mennyire üljél le, mert mindjárt indul és könnyen eleshetsz, hogy ne egyél, h nyugodtan szállj fel, hogy mindjárt megáll és leszállhatsz és természetesen, h hogy vagy és h legyen szép a napod. Az amerikaiak igazán nagyon kedvesek.

ha azt gondolod, h éhes leszel napközben, akkor kezdheted a reggelt a kanyon egyik éttermében, egy 25 cm-szer 10 cm-s juharszirupos palacsintával. Nem ettem olyat, de láttam, h más csinált ilyet. Vicces volt, az egyik programkoordinátor evett meg egy egész tányér palacsintát és közben arról mesélt, hogy ő már attól is hízik, ha a kajára néz. Aztán elindult velünk a kanyon túrára, de az első 200 méter után megállt és azt mondta, hogy ő visszafordul, mert sürgősen birdwatchingolnia kell. Az első kilométer után aztán én is erősen elkezdtem érezni a sürgető vágyat a bördwacsing után ....

ma arra jutottam, hogy mennyire klassz lehet a varrónőknek, hogy tisztában vannak az emberi anatómiával, a fenekek kiterjedésének egészen más aspektuait ismerik, mint a többi földi halandó,

illetve arra még, hogy milyen izgi lehet annak a mérnöknek, akinek az a dolga, hogy kiossza a fényképezőgép softvereinek alkalmazásait a gép különböző felületeire (csak h értsétek, h milyen egyszerű dolognak örültem meg: 1.a gép külsején van egy csomó tekerentyű amivel állíthatsz (manual, film, tájkép, zoom stb), 2.aztán van egy csomó gomb amivel megint mást (töröl, átölt, stb.), 3.bizonyos gombok, amik belső utasítási rendszerekbe visznek, és ott még rngeteg mindent állíthatsz (kép számolás, memórikártya formázás, stb.) ... na ezzel csak annyit akartam mondani, h mennyire örülhetett egy rendszer mérnök vagy mi, amikor odaadták neki ezt a házit, h na akkor a jövő hétre találd ki, mi hol legyen és hogyan lehessen elérni

http://www.youtube.com/watch?v=w1YBG6yP1zU

és itt kicsit élőben

itt meg már lefelé

volt menet közben hegyi wécé
meg hegyi öszvér


meg kiskilátás

és nagykilátás
sziklamászás







fáramászás

itt még épp fent

itt meg még feljebb

grand kanyon felsőn

és akkor jöjjenek a sokkoló képek.kanyon jobbról-balról-lemenésben-feljövésben
fontos:

-sose akard egy nap alatt megmászni, csak ha baromi muszkli vagy

-inkább menj le-aludj ott-aztán másnap gyere fel (persze, ha a lábad is úgy akarja)

-legyen nálad sétapálca

-vagy egy csacsi

-3 liter víz

-széldzseki/sakpa/elemlámpa/bejárt cipő és naci

jan. a peti program officerje, kicsit svéd és már megesett vele, h elvesztett egy konvojt az iraki sivatagban

ez a mexikói saláta nem lenne túlságosan érdekes, ha nem találtam volna benne, illetve a számban minközben ezt ettem, egy olyan izét, amivel a képeket tesszük fel a parafafalra. ha amerikai lennék és lenne egy jó ügyvédem, akkor az étterem már zárva lenne, nekem pedig csillió millió sok dollárom lenne.

ő zuad. saudi arabiából. nem tudom hány éves. de hét darab gyereke van, akiket megkért, hogy csak hétfőnként írjanak neki ímélt, az egyetemen tanít, ezen az úton táncolt először férfival és szerinte a peti király csávó, csak kár hogy nem hisz istenben.

ez az aranyos pedig khalid bahreinből, lehet h egyszer majd ő lesz a király.

ez itt dzsini. dzsini nyugdíjjas. ő vezeti a buszunkat a kanyonba. azért sofőrködik, mert ha nem sofőrködne, akkor otthon kéne ülnie a férje mellett és akkor szerinte kinyírná. a férjét gondolom.
dzsini nagyon helyes. és nem hisz az evolúcióban. abban még talán, hogy a vízből jöttünk.

a busz egy 18 éves fiúé.





az út vidáman telt, ez itt dorothy, az első kenyai nőikórház sam-jének a felesége. épp táncol.

megvan a peti

itt épp azt hiszem fényképeket tölt be a buszon

a sok kép itt van fent http://www.flickr.com/photos/koksi/

eduárd a taskenti férfi fodrász egy 1923-as születési barber shop vezetője, 88-ban települt ámerikába. A képen az egyik máj frendje látható ukrajnából, akinek erősen lenin feje lett miután megbarberolta a haját és a szakállát. A máj frend biciklivel jött, derekán 15 cm-s vastag, fekete bőröv 6 csattal és különféle fityegőkkel. A kép baloldalán az ajánlott phoenix-i hajviseletek láthatóak, a tükörben az a sötét keretes pedig egy tabló, amire eduárd tucatnyi családi fotója van felragasztva a taskenti időkből, rajta anya apa és a többiek, amint már akkor is hogyan vágták a hajat

az a jó arizonában, hogy száraz a levegő, így ha neadjisten az ügyetlenül elcsomagolt tucatnyi hungarian nesönel drinkből kettő pálinkásüveg felrobban a táskádban és kimosod a phoenixi csapvízben a rucikat, amelyek ugyanabban a bőrőndben utaztak, akkor tuti, hogy megszáradnak reggelre

az útról csak annyit, hogy a deltás reptetőnénik a legszebbek, legkedvesebbek, legszőkébbek és legamerikaiabbak az egész földkerekségen. volt fagyi, orsós lászló jakab és egy sémi-hámi nyelvészprofesszor

a new yorki reptéren az ember vagy zsidó vagy/és sok gyereke van vagy/és csinos, ahhoz képest hogy mekkora csájna tán van a városban összesen 6 db kínait láttam, és az ottlevés olyan volt, amit néha buta órákban jó volna újra bekapcsolni