bréking

csúnya reptéri dolgozók kilopták a sok finom étcsokis ajándék ferrerot a bőröndből :(

evés :)

a menü:

barbecued whole suckling pig

sauteed fresh prawns with yunnan ham

braised vegetables with mushroom

braised shark's fin with shredded bamboo pith, scallop and shrimp

steamed fresh garoupa

baked chicken in rock salt

fried rice with conpoy and egg white

braised noodles with abalone sause

almond cream with silver fungus

chinese petit fours

chinese tea

az a bizonyos lö gála

egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szerda este. Volt ezen a szerda estén egy pompázatos vacsora. De nem is vacsora, hiszen nem csak ettünk, inkább bál. De mégsem bál, hiszen ültünk. De volt aki jött ment. Meg volt akit nagyon sokan nagyon sokszor lefényképeztek. Na tessék nézni, itt egy híresség. nem tudtuk eldönteni, h pénzügyminiszter-e vagy inkább színész, de aztán találtunk valakit aki tudta. Ruhatervező.

ezek meg csupa fontos ember, de csak kettőt tudok azonosítani, a balszélsőt aki a Christie's aukciósház főnénije, meg tőle kettővel jobbra, aki pedig a brit Vouge magazin főszerkesztője:

Meg olyan is volt aki díjat kapott. Meg olyan is aki ajándékot. Na az majdnem én voltam, de elcseréltem a szomszédommal a villogós műanyag gyémántomat, mert neki az enyém kellett, és persze h az volt a nyerő. Így ő nyert egy csini (túl csini, vagy mások által annak mondott) zöld pántos strasszos női karórát.

így nézett ki a gyémánt. de jóleső bosszúból a végén elhoztam a szomszédom gyémántját is.

na de ne szaladjak ennyire előre, mert már az eleje is izgalmas volt, és nem csak azért, mert bár fent volt a kötelező programok listáján a bál, mégsem kaptam rá jegyet (aki nem megy el a kötelezőkre az nem kap se vacsit se támogatást, szóval muszáj volt), és beraktak minket későbbi szomszédommal egy sarokba, h várjunk csak egy kicsit, hátha, hanem azért is, mert amíg ott álldogáltunk addig ilyeneket láttunk:

ez egy 7-8 éves kínainak tűnő kislány balettruciban, arany állványon 5-6 percenként váltogatja a balettpoziciókat. És ebből volt az előtérben vagy 10 :)

aztán hirtelen alábbszálltak az emelvényekről és elszaladtak, így nézett ki a hült helyük:

itt szaladnak:

aztán jött egy néni egy mini cimbalommal, vagy mivel és addig ütötte a skálát amíg mindenkit be nem zavart a terembe:

volt vonóshármas, nem mintha ilyet még nem látott volna a világ, de nagyon helyesek voltak, csak épp a zene volt kicsit titanic elsüllyesztős:

aztán lett jegy, illetve az pont nem, ami csak azért fontos, mert a jegy tombola is volt egyben, és így nem nyertem semmit, de hely viszont lett, ennél az azstalnál

ami a színpad mellett volt, amin ez a csodanéni konferált, csodasmukkban

aztán addig konferált míg meg nem jelentek a színpadon a díjazott tervezők az ékszereiket hordozó modelleikkel, ami nagyon viccesen nézett ki, ahogy alább látjátok is. A modellek nem állnak kissámlin, hanem ekkorák tényleg

na a többit, a kajákat, stb majd nemsokára

vacsora

sült udon tészta volt disznó sülttel, olyan pálcikával megfogós körülrágcsálós,


meg egy leves, amiről egyrészt azt hittem, hogy szeretem, másrészt a nénivel azt beszéltük, hogy sokkal kisebb lesz, mint amekkora végül lett.

A levesben volt kanál, a kanálban volt zellerszár és nagyon finom citromfű vagy korriander, nem is tudom, meg még valami ami úgy nézett ki, mintha valaki megsimogatott volna egy rántotthúst és a leeső rántásokat odapakolta volna. Mire eszembe jutott, hogy rájöjjek, miaz, addigra átvette a leves ízét. De a fűszernöványek nem adták meg magukat. Nyami. Na és még volt benne 3 darab giga ilyen izé, amit a lenti képen láttok, zöldséggel és rákkal töltve. na az is nagyon fiom volt. De végül is lehet, hogy a leves is az volt, csak a sülttészta után már ízetlennek tünt.

közben ezt a showműsort lehetett nézni a tévében
és ez volt kintről a látvány. Sok kis telitányér kép felirattal és árral az olyanok kedvéért, mint én :)

akkor egyesével töltöm a képeket

itt vacsoráztam

metro belülről

ha épp kevesen vannak benne

transport

hogy milyen szép színű a metro aluljáró
és már megint nem enged több képet feltenni ... gonooooosz

vessetek a mókusok elé

hogy 5ször kell ki-beszálljak a liftből/be, nyomogatnom az átkozott 16-os gombot, hogy elérhessem a célom, de nem megy, és kiszállok újra, hagyom becsukódni a liftajtót, hátha az a csel, hogy van páros és páratlan lift, csak elfelejtették jelölni, de hiába hívok új liftet, újra csak ugyanaz nyílik ki, mert már késő van és nincs forgalom. Aztán a ház nyer. Este 11 és reggel fél hat között az ajtónyitó kártyádat kell a liftgombos panelba helyezni és csak akkor visz haza. Biztos a biztonság. És persze ki volt írva, csak nem ott ahol én jöttem.





A szobának újautó szaga van.


A nagy csábító, az uszoda pont váratlan szerelés alatt, de legalább a holnapi munkahelyemre látok az ablakból. Majd reggel lefényképezem. munkahely = a hong kong trade center kiállítási és konferencia központja, szép hullámos teteje van





na addig is a mai érdekességek:

a reptéri vasút végállomásánál (nem a reptéri, a másik), csak úgy a falon ez a facility, ingyibe töltheted a telefonod, csak megkeresed a neked valót, dugod, nyomod vársz és már mehetsz is

na új ablakot nyitok, mert nem akar több kéepet feltölteni. buta
vagy én buta