2009. augusztus 19., szerda

Bangalore 1.0

Greenpeace iroda szerda délután, szól valami szépséges bolywood-i filmzene egy mono laptopból, már szétosztottuk a Petivel a marcipános Szamos csokikat, aszittem 32 db elég lesz, de ezek nagyon sokan vannak, ámde legalább nagyon örültek neki. Úgyhogy az egyéb ajándékokat majd a pénteki gulyáspartin osztjuk szét, mert erre a sok emberre nem lesz elég.

A gulyáspartiról este a vendégségben kiderült, h inkább paprikáscsirkeparty lesz, mert a fiúklányok nagy része marhát a másik disznót nem eszik és a csirkés gulyást meg mi nem tudjuk elképzelni. Persze marhák vagyunk h erre nem gondoltunk.

Délelőtt otthon nem tudtam kibányászni a laptopomat a páncélszekrényből, mert nem emlékeztem, h a Peti hova rejtette a kulcsot, úh papírra írtam a tegnapot az erkélyen, aminek néhol se füle se farka, de most azért csak ideírom:

Az utcán kutyák, kissé nyeszlettek, de láttam spánieleket pórázon, volt már egy fekvő tehén, a Maminak igaza volt, tényleg még itt is vannak, kukorékoló madarak, majom viszont sehol. A gyerekek picik és szépek, nők népi viseletben, ha más nem legalább felül, a kínai nők itt is esernyővel császkálnak a napsütésben. A nőknek gyönyörű a haja és a szeme, a bőrük pláne és tényleg szép gömbölyűek. Az iskolások egyenruhában nyomják, ha jól láttam nem koedukált az oktatás.

Vannak száriba öltözött asszonyok, akik építkezésen dolgoznak, fejükön viszik fémtálban a nehéz betont, téglát, vakolatot.

Mindenhol a gázhajtású, pöfögő oto (ez maradt a hosszú autoriksaw-ból), mehetsz taxiórásan vagy anélkül, megalkuldva az árban, egyik sem drága, de azért az alkudott a duplája a mértnek, vagy jöhet a díl egy olcsó árra, ha bevállalod, h menetközben megnézed a sofőr haverjának a boltját. Aha. Az oto belül mindig szép díszes, festett műbőr, körülcirádázott motívumokkal, még a vaskorlátja is csavart anyagból.

Az uttakon mindenhol fekvőrendőr, ezért az otoban fel kell emelni a feneket, nehogy kirázza belőled a lelket. A fekvőrendőr egyébként szuperfasza dolog, ha a házad elé kerül, mert akkor ott mindenki lelassít. Az otok büdösek a sok gázfüst miatt, a kerekük meg apró mint egy gyerekbiciklié .... és olyan a hangja, mint egy rosszfajta motorcsónaknak. A delhi-i oto-ból nem lehet rendesen kilátni, mert az esőzések miatt lejjebb van a tető oldala, de én sajnos a helyi otokból sem látok ki rendesen, elkélne egy napfénytető....

Rengeteg a motoros, és az auto is, a gyerekek nem babaülésben, hanem elől az anyjuk ölében utaznak. Mindenki dudál, főleg ha gyanús kocsit (járművet) kell megelőzni, hogy érezze, h jössz, mert a sávokat általában csak mintának festik fel. De azért akkor is dudálnak, ha senki gyanús nincs az úton, mert sose lehet tudni. Vannak egyirányú utcák, amikbe a taxik néha behajthatnak a másik irányból, a buszok viszont bármikor. Úgyhogy mindegy milyen kormány van, jobb vagy bal, nézni kell mindenfele.

Van motorbiciklis taxi us gondolom, mert sokan mennek kettesben és mindig csak az első faszin van sisak.

A teherautók nagy része gyönyörűen fel van díszítve, festett virágok, indák, madarak, ráaplikált fűzérek, színes lámpák. Nagyon szépek.

Bizonyos felüljárókon az út szélét nem fényvisszaverő csík jelzi, hanem reptéri piros villanó fénysor. Az is nagyon szép.

A helyi tömegközlekedés egyelőre buszokkal van működik, ami még sokkal olcsóbb mint az oto (otoval a nyugatiból eljutni az astoriához 80-160 forint), kábé a fele, de a rendszerre még semmi rálátásom, sehol egy buszmegálló. De épül már a metro, ami kb 10-20 méter magasan fog futni a házak felett. Jól fog kinézni.

Az étel nagyon olcsó, kedden egy olyan kifőzdében ebédeltünk, ahova a GP-s gyerekek is járnak,találkoztunk is vagy 8 emberrel az irodából, és 2 nagy tál meleg ételért, 2 kávéért és egy palackos literes vízért 400 forintot fizettünk. És nem tudom, h a Peti viccelt-e amikor megmutatta, h a helyiek hogy isszák a forró kávét, de nagyon vicces volt. Az espresso egy részét a kis csészéből az alátétre öntik, mert nagyobb felületen jobban hül, majd onnan szürcsölik fel és ez így megy míg ki nem hül.

Tényleg kézzel esznek, a köret mindig rizs vagy helyi kenyér (a Kínában látott töménytelen fajtaságú tésztát itt csak gyorséttermekben kapható), nagy 30-35 cm-s fémtálban kergeti az ember körbe a kulimászos rizst, majd az ujja hegyével begyével kinyalogatja a maradékot. Aztán jöhet a kézmosás. Még nem ettem le magam :)

Minden eléggé fűszeres, amit eddig ettem vagy kóstoltam, az ebédhez adott kis tál joghurt pedig nagyon finom és hűsítő.


Tegnap vendégségben voltuk Amrin-nál és Maitree-nél a szomszédban, a Peti munkatársnői. Nagyon finom currys csirkét főztek nekünk rizzsel vacsorára. Volt hozzá házi készítésű édes olajbogyó kence. Mintha szilvalekvár lett volna, szupenyami. Megtudtuk, h a rizs csak a főzés napján jó, másnapra annyira kiszárad, h senki nem fogja megenni.

Az albérletük eléggé kietlen, két szoba, az egyik egyben a konyhával, a másikból nyílik a fürdő, 2 ágy, 1 számítós asztal meg egy alacsony dohányzó, 2 kempingszék, a falak kékek, az egyetlen dísz egy Aamrin Valaki nevű Harley Davidson comboykalapot vieslő fess színészfickó plakátja a beépített szekrény ajtaján. Az ágyakon Mickey egér és Disney Csipkerózsika mintás vászonágytakaró. És persze neonfény. Ablak a szomszéd házra néz. Minden nap jár a takarítónő, felmossa a csempés padlót, elmosogat is talán meg kimos és hozza a friss lapos kenyereket a lányoknak.

Az egyikük Kalkutta-i (Kolkata) a másik nem tudom hova valósi, nagyon helyesek, szépek, vidámak és folyton ütlegelik a Petit, hoy ne mondja folyton h thank you meg sorry. Aztán nevetnek mindig nagyokat. Ja és pizsamában voltak, amitől meg még otthonosabb volt az egész.
Egyébként két komoly dolgozó nőci, huszon évesek, jönnek mennek az orszégban, intézkednek, de nem könnyű ez a saját államodon kívül, ahol nem beszéled a helyi nyelvet (26 hivatalos indiai nyelv van, szóval nem nagy csoda), és rögtön letámadnak, h hány éves vagy és férjnél vagy-e. Főleg, ha nem száriban jelensz meg.

Peti mesélte, h az egyik munkatársa olasz férfi és indiai kisvárosból származó nő Bangalore-ba jönnek szülni, mert az itteni kórházban nem csinálnak problémát abból, h nincsenek összeházasodva és h a férfi olasz.

És azt is tudni, hogy sok lány olyan feltétellel kapott a városban itt albérletet, h nem vihetnek fel férfit magukhoz.



na ennyit írtam össze, közben megérkezett az éhség, megyünk gyorsan csillapítani

1 megjegyzés:

Kòsa Judit írta...

Dràga Bori, pont tegnap néztem, hogy még nincs ùj mese... és màra lett! Csodàs! El is olvastam. Fényképezz jò sokat; nekem babàt+mamàt! Koszpusz!Jusz