2009. augusztus 27., csütörtök

pénteki gyulyásparty vegásoknak és húsevőknek






Az úgy volt, hogy a Peti még nem tartotta meg a lakásavató partyját itt Bangalore-ban, meg én is megérkezőben voltam, hát szervezett az első péntekre egy gulyásparty-t a kollegáknak. Mivel a lakásban nincs konyha, és egészében sem túl nagy, asszem tényleg 3 x 4 méter plusz a kicsi fürdő na meg az erkély, a konyhát pedig a hűtő képviseli egy személyben kellett némi külsős segítség mind a főzésben mind pedig helyszínben. De mindkettőt megkaptuk.






A konyhát Mytree (Májtrí, Metrí, Mejtrí ... azóta sem tudom) és Amrin, a nagy térfogatú edényeket Aisha (majd mikor kiderült, h mást gondolunk a nagyról, akkor Mr.Khan) a munkaerőt a Peti régi GP-s kollegája, most a lengyel pasijával szintén Bangaloreban dolgozó Noémi és német barátnője Annekatrin, a nyitott tetőteraszt a lakástulajdonos mr. Khan adta. Már csütörtökön elkezdtük a vásárlást, főleg a zöldségeket, de a nagyja péntekre maradt. Kellett alapanyag a vegás és a hindukra való tekintettel ezúttal csirkéből készül gulyáshoz (malacból sem lehetett a muszlim fiúk-lányok miatt), a palacsintához és a töltelékéhez, a sajttálas előételhez és persze a pia.






Kezdem is a piával. Szerencsére még csütörtök este felhívott minket az Amrin, hogy jajjjajjaj, ki nem menjen a fejünkből, h pénteken szavazatszámlálás lesz, ezért minden alkoholt árusító bolt csukva lesz, a közértekben meg asszem eleve nincs is alkohol. Úgyhogy elballagtunk a sarki alkoholkisboltba, ami nem volt nagyobb 6 nm-nél, mégis 3 férfi állt benne, és pakolta számolta adta el az üvegszámra a mindenfékéket. Volt hűtött sör helyi és nemzetközi, pár bor, viszkik, rumok, vodkák, keverékek, puncsok. És a hatalmas forgalom. Amíg ott álltunk kb 5-6 percig, eladtak szerintem vagy 6 laposüveg viszkit, 5 sört meg némi bakardibrízert.






Kimérve nem adnak semmit, mert az utcán tilos az alkoholfogyasztás, a dohányzás és nagyjából a csókolózás is. De nem kell messze menni, mert egy ajtóval arrébb van egy ablaktalan, az utcáról nehezen észrevehető 4-5 nm-es helység, fejmagasságig kicsempézve, fal mentén futó szintén csempézett pultal és két állvakönyöklő kisasztallal, ja és persze az elmaradhatatlan neonfény. Na ott lehet inni.






De mi nem ittunk, csak vettünk sok sört, egy bort, egy vodkát meg egy peter scott nevű viszkit a peti kedvéért. (az árakat majd beírom, ha a Peti is itt lesz, mert nem emlékszem jól). Másnap pedig mentünk a Nilgiri-be nagybevásárolni. Volt amit könnyen be lehetett szerezni és volt amit nem. A kakaót a palacsintához pl elég sokáig kerestem, majd 10 percig álltam a teás-kávés polcoknál, pedig volt 2 féle is, cadburry meg egy másik csak máshol.




Aztán egy másik 10 percet álltam a sajt és mélyhűtött áru pultoknál, ahol jó hideg volt, valszeg pont ezért választotta az a két amerikai angolt beszélő nem helyes fehér fiatal keresztény pár a helyszínt helyes indiai nem kersztény fiatalok térítésére. Ment a szövegelés Jézusról, a megváltásról, a hindu vallás tisztátalanságáról, a keresztény igazsáról. De az indiaiak sem hagyták magukat sokkal tovább, mint én, és két-három vitás párbeszédkezdemény után otthagyták az amerikaiakat. Este a buliban aztán Parvitra (lány) mesélte, hogy velük is történt hasonló egy étteremben, ahol egy angol lánnyal ültek, és odajött egy szintén szőke lány, mint az "enyém" a közértben és megkérdezte őt, h hol vette a csini kis ruháját. Aztán belekanyarintotta magát a térítésbe. Hát így megy ez Bangalore-ban.



Na de aztán lett minden ami kell, találtunk fehérlisztet, gyertyát, mélytányérnak való egyszerhasználatos ételszállító edényeket, sót, répát, tejet, 2 tálca csirkecombot és két teljes csirkét curry vágással. Még otthonról hoztam magammal hungarian pirospaprika port, köménymagot, gulyáskockát a biztonság esetére és szárított morzsolt petrezselymet. Az utóbbi azért érdekes, mert eddig még sehol nem találtam itt frissen vágott petrezselymet (a 3 hónapja itt élő, naponta főző Noémi is csak egyszer), csak a rá megszólalásig hasonlító egyébként isteni korriandert.



Délután megérkeztek a lányok, feltettük a gulyásokat főni, addig a Peti kitakarította a tetőteraszt és nekiindult a szomszédságba ponyvát keresni mert lógott az eső lába, de nem volt ponyva, viszont esőből lett sok, úgyhogy a tetőteraszt idővel elhagytuk és beszivárogtunk a két lakásba. Másnap a takarításnál a Peti talált a tetőn egy kis műanyagpalackos pálinkát és több napig abban a boldog hitben éltünk, hogy az indiaiak a mi pálikatestvéreink, hiszen ízre-szagra-állagra pontosan megegyező lötty volt az üvegben, amikor aztán kiderült, hogy az üveget az osztrák Bernhard hozta ajándékba Ausztriából.

Aztán a lakásokban folyt a nagy vígazság, a gulyáslé (nem lett meg időben a sok műanyag kanál, de senki sem jött zavarba, tunkolták a tesco-s magyar kenyérrel a sok kulimászt), a torta és az alkolhol. A palacsinta ugyanúgy fogyott, ahogy az a sütéskor szokott, becsavarás előtt tünt el a fele a tányérról, és csak akkor jutott eszembe, hogy mennyire is hasonlít így a helyi lapos naan kenyérre.
































1 megjegyzés:

Marika nagymama írta...

Nagyon élveztük a kalandjaitokat, és szorítunk nektek, hogy továbbra is minden rendben legyen. Helyettünk is nézzetek meg mindent jól! Puszil és ölel mindhármótokat
Nagypapa & Marika