Ramadan és a hindi mozifilm

sziasztok!

szombat este beköszöntött a Ramadan. Épp a központi nagy fehér mecset bejáratánál álltunk, néztük a gyűlő férfipapucsot, volt aki dobott kis aprót a földön ülő papucsörző néniknek, de olyan is volt, aki a kerítésen belül keresett valami alacsonyabb tetőt, hogy annak a tetejére rejtse a cipőjét. Aztán fel a lépcsőn, a bejáratnál fekvő kúthoz, kéz-láb vagy/és akár fogmosás is. Lenyűgöző látvány volt a sok egyirányban igyekvő férfi háromnegyed hétkor. És akkor eldördült két baromi hangos lövés, és nem tudtuk, h az egyik busz kereke durrant-e ki, vagy akkor most belekerültünk valami fasza kis terrortámadásba. De aztán hamar segítségünk akadt, egy szódásüvegszemüveges férfi megnyugtatott minket, h ez csak az ünnep kezdete (azóta is minden este szól a sok durranás a környékünkön, kisebbek mint a két első, de gyakrabban szólnak, és mivel azt gondoltuk, ezt a szomszédok csinálják a vacsorának szóló örömükben, minden durranásnál jóétvágyat kívánunk) és h képzeljük el, ezek a szegény mohamedánok mostantól egy hónapig csak forró vízen és válogatott fajtaságú gyümölcsön fognak élni. Elmondta, h ő is mohamedán a kasztja szerint, de ebben kimerül a dolog. Majd gyorsan megkérdezte, h amerikaiak vagyuk-e. Egyébként pedig full riszpekt a mohamedán építészeknek. Majd nyúlok a Petitől képet a mecsetről. Gyönyörű.

Aztán bekövetkezett az ami mindig. Peti elmesél valami, aztán órákon belül megtörténik. Ez így volt már, az oto-s fixáras alkudozással, az olcsó lesz de hadd vigyelek el valahovával és most a "sötétben tömegben megfogom kicsit a fenekedet, jó?" jött. Háromszor. Nem volt markolászós, csak olyan na muta milyen kemény kezet odaütős, pont mint a régi 4-es 6-os on. Asszem fáradt és felkészületlen voltam, h megpördítsem a táskámat és lecsúzlizzam ezeket a férfiakat, vagy akár időben szóljak a Petinek, h ő tegye meg helyettem. De ma már ügyesebb, gyorsabb és felháborodottabb lennék. Asszem.

Mert akkor már túlvoltunk az egyik nagy pályaudvaron (ahol a jegyekért irdatlan 30-40 méteres sűrű sorok álltak, a vonatravárakozók a földön ültek vagy feküdtek, a bejáratnál 2 méteres homokzsákfalak mögött rohamsisakos gépágyús katonák figyelték a tömeget és boldogság gyanánt 10 méterenként egy-egy színes égősorokkal villogó gépezet mérte az ember súlyát és jósolta meg belőle a bátor ember jövőjét vagy sorsát) és annak környékén az olcsó trikók, táskák, papucsok, szállók (no room without baggage (szobára menés kizárva!)) autóalkatrész boltok kerületén, ami baromi sűrű volt, nagyon komoly motoros, oto-s, buszos és teherautós forgalommal, ahol minden lépés maga volt a túlélés.

És akkor beültünk az egyik szuper kis oto-ba, és elvágtattunk a belvárosba moziba.

És pont úgy jött ki, hogy az egyik moziban csak a legújabb hindi szuper filmet a Kaminey-t játszották, semmi mást, de azt naponta 5 ször, délelőtti-matiné-délutáni-esti-éjszakai menetekben, és mivel épp az utolsó kettő közé estünk átmentünk az egyik plázába, h majd ott hátha.
És ott hátha lett is szép nagy felhozatal, zenés táncos szerelmetes hindi filmből vagy 5-6, az akciós Kaminey és az egyetlen angolul is elérhető film, a G.I.Joe. De sajnos nem azt néztük meg, pedig asszem a fáradtságunkhoz pont az illett volna.

Inkább bementünk a Kaminey-re,
http://www.youtube.com/watch?v=4WPGc8-Z5PQ
amiről a péntek esti buliban áradoztak a kollegák, azt mondták biztosan ének és tánc mentes, de persze, mint ahogy azt a Slumdog millionare-ben, itt sem lehetett kihagyni. Az aids ellen utcai felvilágosítással és óvszerosztással küzdő főhősünk azért csak dalra fakadt ott helyben az utcán és táncraperdült vele világ. Aztán volt egy bekokainozott diszkós táncos éneklős is a másik főhőssel, de hogy a szünet után mit kaphattunk volna, az már nem derült ki, mert eljöttünk. Fáradtságra és nyelvi összeférhetetlenségre hivatkozva.

Pedig mint a való életben, a filmben is vannak beszúrt angol párbeszéd elemek. A kedvenc az alábbi volt:
főhősnő a főhőshöz csoportos folyóparti táborozásból arrébblógva összebújásra készülve:
"I love you more than Delhi ... mmmm ...
I love you more than Bombay ... mmmm ...
I love you more than Kolkata (Kalkutta) ... mmmm ...
I love you more than Bangalore ... " na és itt elszakadt hősünkné a cérna és jött a mindent elsöprő CSÖ! Mindketten először láttunk ilyet indiai filmben meg is néztük volna a rákövetkező jelenetet, de azt már nem mutatták :)

Pedig a mozi nagyon fájntos egy hely:
-külön férfi és női bejárat van, 4szer hosszabb férfi sorral, lecsipognak, átnézik a táskádat (ezeket már a pláza bejáratánál is megteszik egyszer, sőt ott egy maszkos hivatalos a homlokodhoz tartja a hőmérőpisztoly és csúnyán lelő vele. Olyat még nem láttunk, h bárkit is kiállítottak volna ezek után. De hát biztos mindenki 37 alatt van.), elveszik az ételeket és bármilyen elemeidet, zacskóba kerül, cédulára név, kézbe zseton és ha gondolod kifele visszaszerezheted.
-a mozin belül van mindenféle étel, főtt-szemezett kukorica, különféle ízesítéssel, popcorn, szamósza, donut, szörp, csipsz, meg amit akarsz. És persze a szünetben is.
-a székek bent billenősek és az aljuk tologathatós, h el lehessen engedni felállás nélül a későn érkezőket
-a jegy 200 Rs, ami ezer forint alatt van
-príma a hangminőség
-a wc-ben durva kék fény van, vénák rejtve, ha elbambulsz, megijedsz a pisidtől
-a film elején fél percig vetítik a film certfikátjáról készült fényképet, az összes aláírással és áthúzott szövegrésszel

és ami nagyon izgi, azt mesélik, vannak olyan komoly rajongó népek, aki képesek 4-5ezer forint értékű rúpiát kiadni a bemutatóért, majd a film alatt leszaladni a vászonhoz és megtapizni a lokálhíró arcát (Peti szerint csak mint a Csinibabában). Sőt azt is mesélték, h vannak rajongói klubbok, amibe nem csak bekerülni nagy dolog, mert minden bemutatón ott kell lenni és egy csomó autogramot be kell szerezni, hanem aztán nagy teret ad, mert híressé tesz, akár annyira is, h a sarki újságos előre köszön!