mesék útközben

pénteki gyulyásparty vegásoknak és húsevőknek

2009-08-27T03:34:00.000-07:00

Az úgy volt, hogy a Peti még nem tartotta meg a lakásavató partyját itt Bangalore-ban, meg én is megérkezőben voltam, hát szervezett az első péntekre egy gulyásparty-t a kollegáknak. Mivel a lakásban nincs konyha, és egészében sem túl nagy, asszem tényleg 3 x 4 méter plusz a kicsi fürdő na meg az erkély, a konyhát pedig a hűtő képviseli egy személyben kellett némi külsős segítség mind a főzésben mind pedig helyszínben. De mindkettőt megkaptuk.

A konyhát Mytree (Májtrí, Metrí, Mejtrí ... azóta sem tudom) és Amrin, a nagy térfogatú edényeket Aisha (majd mikor kiderült, h mást gondolunk a nagyról, akkor Mr.Khan) a munkaerőt a Peti régi GP-s kollegája, most a lengyel pasijával szintén Bangaloreban dolgozó Noémi és német barátnője Annekatrin, a nyitott tetőteraszt a lakástulajdonos mr. Khan adta. Már csütörtökön elkezdtük a vásárlást, főleg a zöldségeket, de a nagyja péntekre maradt. Kellett alapanyag a vegás és a hindukra való tekintettel ezúttal csirkéből készül gulyáshoz (malacból sem lehetett a muszlim fiúk-lányok miatt), a palacsintához és a töltelékéhez, a sajttálas előételhez és persze a pia.

Kezdem is a piával. Szerencsére még csütörtök este felhívott minket az Amrin, hogy jajjjajjaj, ki nem menjen a fejünkből, h pénteken szavazatszámlálás lesz, ezért minden alkoholt árusító bolt csukva lesz, a közértekben meg asszem eleve nincs is alkohol. Úgyhogy elballagtunk a sarki alkoholkisboltba, ami nem volt nagyobb 6 nm-nél, mégis 3 férfi állt benne, és pakolta számolta adta el az üvegszámra a mindenfékéket. Volt hűtött sör helyi és nemzetközi, pár bor, viszkik, rumok, vodkák, keverékek, puncsok. És a hatalmas forgalom. Amíg ott álltunk kb 5-6 percig, eladtak szerintem vagy 6 laposüveg viszkit, 5 sört meg némi bakardibrízert.

Kimérve nem adnak semmit, mert az utcán tilos az alkoholfogyasztás, a dohányzás és nagyjából a csókolózás is. De nem kell messze menni, mert egy ajtóval arrébb van egy ablaktalan, az utcáról nehezen észrevehető 4-5 nm-es helység, fejmagasságig kicsempézve, fal mentén futó szintén csempézett pultal és két állvakönyöklő kisasztallal, ja és persze az elmaradhatatlan neonfény. Na ott lehet inni.

De mi nem ittunk, csak vettünk sok sört, egy bort, egy vodkát meg egy peter scott nevű viszkit a peti kedvéért. (az árakat majd beírom, ha a Peti is itt lesz, mert nem emlékszem jól). Másnap pedig mentünk a Nilgiri-be nagybevásárolni. Volt amit könnyen be lehetett szerezni és volt amit nem. A kakaót a palacsintához pl elég sokáig kerestem, majd 10 percig álltam a teás-kávés polcoknál, pedig volt 2 féle is, cadburry meg egy másik csak máshol.

Aztán egy másik 10 percet álltam a sajt és mélyhűtött áru pultoknál, ahol jó hideg volt, valszeg pont ezért választotta az a két amerikai angolt beszélő nem helyes fehér fiatal keresztény pár a helyszínt helyes indiai nem kersztény fiatalok térítésére. Ment a szövegelés Jézusról, a megváltásról, a hindu vallás tisztátalanságáról, a keresztény igazsáról. De az indiaiak sem hagyták magukat sokkal tovább, mint én, és két-három vitás párbeszédkezdemény után otthagyták az amerikaiakat. Este a buliban aztán Parvitra (lány) mesélte, hogy velük is történt hasonló egy étteremben, ahol egy angol lánnyal ültek, és odajött egy szintén szőke lány, mint az "enyém" a közértben és megkérdezte őt, h hol vette a csini kis ruháját. Aztán belekanyarintotta magát a térítésbe. Hát így megy ez Bangalore-ban.

Na de aztán lett minden ami kell, találtunk fehérlisztet, gyertyát, mélytányérnak való egyszerhasználatos ételszállító edényeket, sót, répát, tejet, 2 tálca csirkecombot és két teljes csirkét curry vágással. Még otthonról hoztam magammal hungarian pirospaprika port, köménymagot, gulyáskockát a biztonság esetére és szárított morzsolt petrezselymet. Az utóbbi azért érdekes, mert eddig még sehol nem találtam itt frissen vágott petrezselymet (a 3 hónapja itt élő, naponta főző Noémi is csak egyszer), csak a rá megszólalásig hasonlító egyébként isteni korriandert.

Délután megérkeztek a lányok, feltettük a gulyásokat főni, addig a Peti kitakarította a tetőteraszt és nekiindult a szomszédságba ponyvát keresni mert lógott az eső lába, de nem volt ponyva, viszont esőből lett sok, úgyhogy a tetőteraszt idővel elhagytuk és beszivárogtunk a két lakásba. Másnap a takarításnál a Peti talált a tetőn egy kis műanyagpalackos pálinkát és több napig abban a boldog hitben éltünk, hogy az indiaiak a mi pálikatestvéreink, hiszen ízre-szagra-állagra pontosan megegyező lötty volt az üvegben, amikor aztán kiderült, hogy az üveget az osztrák Bernhard hozta ajándékba Ausztriából.

Aztán a lakásokban folyt a nagy vígazság, a gulyáslé (nem lett meg időben a sok műanyag kanál, de senki sem jött zavarba, tunkolták a tesco-s magyar kenyérrel a sok kulimászt), a torta és az alkolhol. A palacsinta ugyanúgy fogyott, ahogy az a sütéskor szokott, becsavarás előtt tünt el a fele a tányérról, és csak akkor jutott eszembe, hogy mennyire is hasonlít így a helyi lapos naan kenyérre.

egészségügy a felső tízezernek

2009-08-27T00:31:00.000-07:00

az úgy volt, hogy egyrészt a Peti még nem látta a kicsit ultrahangon, másrészt a megérkezésem után egy nappal megjelentek a felfázós tünetek és kicsit megijedtem, úgyhogy kikérdeztük a helyi lányokat, főleg akik babát várnak épp, és kaptunk egy remek kis női kórházat bent a belvárosban.

Minden nagyon sájni, ragyog a padló, mindenki halkan beszél, előre megbeszélt időpontok vannak, számítógépen fut minden. A regisztráció 400 Rs (kb. 1.680.-), rögtön kezünkbe nyomnak egy adag kérdőívet, egy hatalmas rózsaszín lefűzős dossziét, egy bevásárló kártyát, amire gyűjthetjük majd a pontokat itt is meg a közértben is, és leülünk a bőrfotelbe.

Miközben én a papírokat töltögetem, honnan jöttem, férjem neve, súlyom, allergia stb, Peti talál egy nagy színes képeskönyvet egy helyi híres gururól (de az is lehet, h nem helyi, hanem összindiai híresség, mert már nagyon sok újság címlapján, meg könyvborítón láttuk), aki eljön ebbe a kórházba, mert ez a kórház olyan nagyon klassz, és megáldja a kicsinyeket és a szüleiket, és vagy 20 oldalon keresztül jönnek mennek a színes képek a gururól a kórházigazgatóval, a kuratóriumi tagokkal, a főbb támogatókkal, a polgármesterrel és végül az örvendő családokkal.

Ilyen módon is megnyugodva írom alá az utolsó papírt, amellyel igazolom, h a kórház igazolja, hogy ők semmilyen körülmények között sem adnak szóbeli, írásbeli vagy vizuális tájékoztatást születendő gyerekünk neméről. Aztán a központi bőrfoteleből átülünk az ultrahang előtti bőrfotelekbe. Az utrahangos ajtón kép egy lánynak kinéző kisbabáról, egy embrióról és egy bilinccsel összefogott kézről az alábbi szöveggel: "Ne ölj meg amiért kislány vagyok! Az embrió nemének megállapítása és a főtuszgyilkosság börtönnel büntetendő cselekedet!"

Aztán 5 percen belül bekerülünk a vizsgálóba. A dokinéni nagyon aranyos, mindent megmutat, megméreget, magyaráz és dicsérget, h minden rendben van, egészséges, mindene megvan, de szerinte nem 15ik hetes hanem 16 és feledik, mert kissé nagy. Aztán arra nem derül fény, h az átlag indiai babákhoz képest nagy vagy mi, de hát nem is igazán számít. Plussz 300 Rs-ért megnézhetjük 4D-ben is a kicsit, majd ingyen és bérmentve kinyomtatják a képeket és megkapjuk az egész anyagot DVD-n. A vizsgálat azt hiszem összesen 500 Rs volt (2100.-).

Kicsit várni kell a másik dokira, akiről már tudjuk, h férfi, mert a bejelentkezésnél megkérdezik, h problémát jelent-e, ha férfi orvos vizsgál. De sebaj, legalább nézegethetjük kicsit a helyet és a többieket. Kiderül, h a földszinten vannak a vizsgálók és a rendelés, fent az emeleten a szülészet, egy és kétágyas szobákkal. Kevesen várunk, összesen vagy 5-6 család, terhes anyák a férjeikkel/és anyósaikkal vagy anyjaikkal, vagy kisgyerekes anyák férjeikkel/és anyósaikkal vagy anyjaikkal.

Mindenki nagyon csinos, a nők egytől egyig száriban, sok az ékszer, van akin többsoros lábkössönytű, a férjek mind vasalt ingben és nadrágban, jól szituáltan, az anyák anyósainak és/vagy anyjainak arcán halálos és áthatolhatatlan anyatigris kifejezés. Legtöbbször az ő kezükben vannak az icipici, takarókba bugyolált hosszúhajú csecsemők.

Ez a babacipelés érdekes dolog, tegnap jöttem rá, hogy bár az itt töltött idő alatt őrület

mennyiségű kisbabát és gyereket láttam utcán, parkokban, boltokban, babakocsit egyet sem. Csak a Peti látott, aszondja, de a 2 és fél hónap alatt az se túl sok. A nagyon kicsik takaróbatekerve közlekednek a szülők karjában a nagyobbacskák pedig hordozókendőben. De ha jobban meggondolom, a babakocsis közlekedés itt ebben a városban kivitelezhetetlen, mert a járdák nagy része, 80 x 100 cm-s betonlapokból van összetákolva, jobb esetben egy szintre hozva és összevakolva, rosszabb esetben odabaszva az út szélére, sokszor az árkot befedve ahogy puffan. Emiatt 80 centinként lépcsőfoknyi szinteket kell fel-le- vagy egy hiányzó betontömbnyit átlépni. És ha ezt még egy babakocsis az évek rutinjával meg is oldaná, akkor is ott van még két izgalmas dolog, az egyik h a házak előtt nincs járda és a kettő közti magasságkülönbség akár 20-30 centi is lehet, illetve hogy ha lelépsz a járdáról (ami nagyon gyakran építési alapanyaggal vagy épp hulladékkal van telibe borítva) , akkor meg kell küzdened az autos/otos/motoros/biciklis dudálós tolongós siserehaddal.

Szóval értem én ezt a babakocsis dolgot asszem.

Na de közben el is telt az idő, a doki megérkezett az operációból, fehérhajú bajszos bácsi, decemberig 400 szülése van, nagyon kedves, felolvassa az összes ultrahangos eredményt nekünk, hogy megértsük, ő is megdicsér, hogy minden rendben, majd a felfázásra sok sört és vizet ír fel. Persze ennyivel nem éri be, le kell adni a pisit és következő héten visszamenni az eredményért és akkor írja fel a gyógyszert (addigra minden elmúlik, de hát a gyógyítás még hátravan, szóval hammm). Megkérdezi, h szedem-e a halat, ami vicces, mert azt hittem, h ez valami magyar találmány a vasas, vitaminos tabletta a halkivonatos kapszulával a minden este, de hát ugyan ezt kell szednie a Ticiának Hollandiában és ezek szerint a nők terhes részének itt Indiában is. Végül elbúcsúzunk és kikísér bennünket az utcára, hogy megmutassa az éttermet, ami jó.

Ramadan és a hindi mozifilm

2009-08-24T05:21:00.000-07:00

sziasztok!

szombat este beköszöntött a Ramadan. Épp a központi nagy fehér mecset bejáratánál álltunk, néztük a gyűlő férfipapucsot, volt aki dobott kis aprót a földön ülő papucsörző néniknek, de olyan is volt, aki a kerítésen belül keresett valami alacsonyabb tetőt, hogy annak a tetejére rejtse a cipőjét. Aztán fel a lépcsőn, a bejáratnál fekvő kúthoz, kéz-láb vagy/és akár fogmosás is. Lenyűgöző látvány volt a sok egyirányban igyekvő férfi háromnegyed hétkor. És akkor eldördült két baromi hangos lövés, és nem tudtuk, h az egyik busz kereke durrant-e ki, vagy akkor most belekerültünk valami fasza kis terrortámadásba. De aztán hamar segítségünk akadt, egy szódásüvegszemüveges férfi megnyugtatott minket, h ez csak az ünnep kezdete (azóta is minden este szól a sok durranás a környékünkön, kisebbek mint a két első, de gyakrabban szólnak, és mivel azt gondoltuk, ezt a szomszédok csinálják a vacsorának szóló örömükben, minden durranásnál jóétvágyat kívánunk) és h képzeljük el, ezek a szegény mohamedánok mostantól egy hónapig csak forró vízen és válogatott fajtaságú gyümölcsön fognak élni. Elmondta, h ő is mohamedán a kasztja szerint, de ebben kimerül a dolog. Majd gyorsan megkérdezte, h amerikaiak vagyuk-e. Egyébként pedig full riszpekt a mohamedán építészeknek. Majd nyúlok a Petitől képet a mecsetről. Gyönyörű.

Aztán bekövetkezett az ami mindig. Peti elmesél valami, aztán órákon belül megtörténik. Ez így volt már, az oto-s fixáras alkudozással, az olcsó lesz de hadd vigyelek el valahovával és most a "sötétben tömegben megfogom kicsit a fenekedet, jó?" jött. Háromszor. Nem volt markolászós, csak olyan na muta milyen kemény kezet odaütős, pont mint a régi 4-es 6-os on. Asszem fáradt és felkészületlen voltam, h megpördítsem a táskámat és lecsúzlizzam ezeket a férfiakat, vagy akár időben szóljak a Petinek, h ő tegye meg helyettem. De ma már ügyesebb, gyorsabb és felháborodottabb lennék. Asszem.

Mert akkor már túlvoltunk az egyik nagy pályaudvaron (ahol a jegyekért irdatlan 30-40 méteres sűrű sorok álltak, a vonatravárakozók a földön ültek vagy feküdtek, a bejáratnál 2 méteres homokzsákfalak mögött rohamsisakos gépágyús katonák figyelték a tömeget és boldogság gyanánt 10 méterenként egy-egy színes égősorokkal villogó gépezet mérte az ember súlyát és jósolta meg belőle a bátor ember jövőjét vagy sorsát) és annak környékén az olcsó trikók, táskák, papucsok, szállók (no room without baggage (szobára menés kizárva!)) autóalkatrész boltok kerületén, ami baromi sűrű volt, nagyon komoly motoros, oto-s, buszos és teherautós forgalommal, ahol minden lépés maga volt a túlélés.

És akkor beültünk az egyik szuper kis oto-ba, és elvágtattunk a belvárosba moziba.

És pont úgy jött ki, hogy az egyik moziban csak a legújabb hindi szuper filmet a Kaminey-t játszották, semmi mást, de azt naponta 5 ször, délelőtti-matiné-délutáni-esti-éjszakai menetekben, és mivel épp az utolsó kettő közé estünk átmentünk az egyik plázába, h majd ott hátha.
És ott hátha lett is szép nagy felhozatal, zenés táncos szerelmetes hindi filmből vagy 5-6, az akciós Kaminey és az egyetlen angolul is elérhető film, a G.I.Joe. De sajnos nem azt néztük meg, pedig asszem a fáradtságunkhoz pont az illett volna.

Inkább bementünk a Kaminey-re,
http://www.youtube.com/watch?v=4WPGc8-Z5PQ
amiről a péntek esti buliban áradoztak a kollegák, azt mondták biztosan ének és tánc mentes, de persze, mint ahogy azt a Slumdog millionare-ben, itt sem lehetett kihagyni. Az aids ellen utcai felvilágosítással és óvszerosztással küzdő főhősünk azért csak dalra fakadt ott helyben az utcán és táncraperdült vele világ. Aztán volt egy bekokainozott diszkós táncos éneklős is a másik főhőssel, de hogy a szünet után mit kaphattunk volna, az már nem derült ki, mert eljöttünk. Fáradtságra és nyelvi összeférhetetlenségre hivatkozva.

Pedig mint a való életben, a filmben is vannak beszúrt angol párbeszéd elemek. A kedvenc az alábbi volt:
főhősnő a főhőshöz csoportos folyóparti táborozásból arrébblógva összebújásra készülve:
"I love you more than Delhi ... mmmm ...
I love you more than Bombay ... mmmm ...
I love you more than Kolkata (Kalkutta) ... mmmm ...
I love you more than Bangalore ... " na és itt elszakadt hősünkné a cérna és jött a mindent elsöprő CSÖ! Mindketten először láttunk ilyet indiai filmben meg is néztük volna a rákövetkező jelenetet, de azt már nem mutatták :)

Pedig a mozi nagyon fájntos egy hely:
-külön férfi és női bejárat van, 4szer hosszabb férfi sorral, lecsipognak, átnézik a táskádat (ezeket már a pláza bejáratánál is megteszik egyszer, sőt ott egy maszkos hivatalos a homlokodhoz tartja a hőmérőpisztoly és csúnyán lelő vele. Olyat még nem láttunk, h bárkit is kiállítottak volna ezek után. De hát biztos mindenki 37 alatt van.), elveszik az ételeket és bármilyen elemeidet, zacskóba kerül, cédulára név, kézbe zseton és ha gondolod kifele visszaszerezheted.
-a mozin belül van mindenféle étel, főtt-szemezett kukorica, különféle ízesítéssel, popcorn, szamósza, donut, szörp, csipsz, meg amit akarsz. És persze a szünetben is.
-a székek bent billenősek és az aljuk tologathatós, h el lehessen engedni felállás nélül a későn érkezőket
-a jegy 200 Rs, ami ezer forint alatt van
-príma a hangminőség
-a wc-ben durva kék fény van, vénák rejtve, ha elbambulsz, megijedsz a pisidtől
-a film elején fél percig vetítik a film certfikátjáról készült fényképet, az összes aláírással és áthúzott szövegrésszel

és ami nagyon izgi, azt mesélik, vannak olyan komoly rajongó népek, aki képesek 4-5ezer forint értékű rúpiát kiadni a bemutatóért, majd a film alatt leszaladni a vászonhoz és megtapizni a lokálhíró arcát (Peti szerint csak mint a Csinibabában). Sőt azt is mesélték, h vannak rajongói klubbok, amibe nem csak bekerülni nagy dolog, mert minden bemutatón ott kell lenni és egy csomó autogramot be kell szerezni, hanem aztán nagy teret ad, mert híressé tesz, akár annyira is, h a sarki újságos előre köszön!

Bangalore 1.0

2009-08-19T03:47:00.000-07:00

Greenpeace iroda szerda délután, szól valami szépséges bolywood-i filmzene egy mono laptopból, már szétosztottuk a Petivel a marcipános Szamos csokikat, aszittem 32 db elég lesz, de ezek nagyon sokan vannak, ámde legalább nagyon örültek neki. Úgyhogy az egyéb ajándékokat majd a pénteki gulyáspartin osztjuk szét, mert erre a sok emberre nem lesz elég.

A gulyáspartiról este a vendégségben kiderült, h inkább paprikáscsirkeparty lesz, mert a fiúklányok nagy része marhát a másik disznót nem eszik és a csirkés gulyást meg mi nem tudjuk elképzelni. Persze marhák vagyunk h erre nem gondoltunk.

Délelőtt otthon nem tudtam kibányászni a laptopomat a páncélszekrényből, mert nem emlékeztem, h a Peti hova rejtette a kulcsot, úh papírra írtam a tegnapot az erkélyen, aminek néhol se füle se farka, de most azért csak ideírom:

Az utcán kutyák, kissé nyeszlettek, de láttam spánieleket pórázon, volt már egy fekvő tehén, a Maminak igaza volt, tényleg még itt is vannak, kukorékoló madarak, majom viszont sehol. A gyerekek picik és szépek, nők népi viseletben, ha más nem legalább felül, a kínai nők itt is esernyővel császkálnak a napsütésben. A nőknek gyönyörű a haja és a szeme, a bőrük pláne és tényleg szép gömbölyűek. Az iskolások egyenruhában nyomják, ha jól láttam nem koedukált az oktatás.

Vannak száriba öltözött asszonyok, akik építkezésen dolgoznak, fejükön viszik fémtálban a nehéz betont, téglát, vakolatot.

Mindenhol a gázhajtású, pöfögő oto (ez maradt a hosszú autoriksaw-ból), mehetsz taxiórásan vagy anélkül, megalkuldva az árban, egyik sem drága, de azért az alkudott a duplája a mértnek, vagy jöhet a díl egy olcsó árra, ha bevállalod, h menetközben megnézed a sofőr haverjának a boltját. Aha. Az oto belül mindig szép díszes, festett műbőr, körülcirádázott motívumokkal, még a vaskorlátja is csavart anyagból.

Az uttakon mindenhol fekvőrendőr, ezért az otoban fel kell emelni a feneket, nehogy kirázza belőled a lelket. A fekvőrendőr egyébként szuperfasza dolog, ha a házad elé kerül, mert akkor ott mindenki lelassít. Az otok büdösek a sok gázfüst miatt, a kerekük meg apró mint egy gyerekbiciklié .... és olyan a hangja, mint egy rosszfajta motorcsónaknak. A delhi-i oto-ból nem lehet rendesen kilátni, mert az esőzések miatt lejjebb van a tető oldala, de én sajnos a helyi otokból sem látok ki rendesen, elkélne egy napfénytető....

Rengeteg a motoros, és az auto is, a gyerekek nem babaülésben, hanem elől az anyjuk ölében utaznak. Mindenki dudál, főleg ha gyanús kocsit (járművet) kell megelőzni, hogy érezze, h jössz, mert a sávokat általában csak mintának festik fel. De azért akkor is dudálnak, ha senki gyanús nincs az úton, mert sose lehet tudni. Vannak egyirányú utcák, amikbe a taxik néha behajthatnak a másik irányból, a buszok viszont bármikor. Úgyhogy mindegy milyen kormány van, jobb vagy bal, nézni kell mindenfele.

Van motorbiciklis taxi us gondolom, mert sokan mennek kettesben és mindig csak az első faszin van sisak.

A teherautók nagy része gyönyörűen fel van díszítve, festett virágok, indák, madarak, ráaplikált fűzérek, színes lámpák. Nagyon szépek.

Bizonyos felüljárókon az út szélét nem fényvisszaverő csík jelzi, hanem reptéri piros villanó fénysor. Az is nagyon szép.

A helyi tömegközlekedés egyelőre buszokkal van működik, ami még sokkal olcsóbb mint az oto (otoval a nyugatiból eljutni az astoriához 80-160 forint), kábé a fele, de a rendszerre még semmi rálátásom, sehol egy buszmegálló. De épül már a metro, ami kb 10-20 méter magasan fog futni a házak felett. Jól fog kinézni.

Az étel nagyon olcsó, kedden egy olyan kifőzdében ebédeltünk, ahova a GP-s gyerekek is járnak,találkoztunk is vagy 8 emberrel az irodából, és 2 nagy tál meleg ételért, 2 kávéért és egy palackos literes vízért 400 forintot fizettünk. És nem tudom, h a Peti viccelt-e amikor megmutatta, h a helyiek hogy isszák a forró kávét, de nagyon vicces volt. Az espresso egy részét a kis csészéből az alátétre öntik, mert nagyobb felületen jobban hül, majd onnan szürcsölik fel és ez így megy míg ki nem hül.

Tényleg kézzel esznek, a köret mindig rizs vagy helyi kenyér (a Kínában látott töménytelen fajtaságú tésztát itt csak gyorséttermekben kapható), nagy 30-35 cm-s fémtálban kergeti az ember körbe a kulimászos rizst, majd az ujja hegyével begyével kinyalogatja a maradékot. Aztán jöhet a kézmosás. Még nem ettem le magam :)

Minden eléggé fűszeres, amit eddig ettem vagy kóstoltam, az ebédhez adott kis tál joghurt pedig nagyon finom és hűsítő.

Tegnap vendégségben voltuk Amrin-nál és Maitree-nél a szomszédban, a Peti munkatársnői. Nagyon finom currys csirkét főztek nekünk rizzsel vacsorára. Volt hozzá házi készítésű édes olajbogyó kence. Mintha szilvalekvár lett volna, szupenyami. Megtudtuk, h a rizs csak a főzés napján jó, másnapra annyira kiszárad, h senki nem fogja megenni.

Az albérletük eléggé kietlen, két szoba, az egyik egyben a konyhával, a másikból nyílik a fürdő, 2 ágy, 1 számítós asztal meg egy alacsony dohányzó, 2 kempingszék, a falak kékek, az egyetlen dísz egy Aamrin Valaki nevű Harley Davidson comboykalapot vieslő fess színészfickó plakátja a beépített szekrény ajtaján. Az ágyakon Mickey egér és Disney Csipkerózsika mintás vászonágytakaró. És persze neonfény. Ablak a szomszéd házra néz. Minden nap jár a takarítónő, felmossa a csempés padlót, elmosogat is talán meg kimos és hozza a friss lapos kenyereket a lányoknak.

Az egyikük Kalkutta-i (Kolkata) a másik nem tudom hova valósi, nagyon helyesek, szépek, vidámak és folyton ütlegelik a Petit, hoy ne mondja folyton h thank you meg sorry. Aztán nevetnek mindig nagyokat. Ja és pizsamában voltak, amitől meg még otthonosabb volt az egész.
Egyébként két komoly dolgozó nőci, huszon évesek, jönnek mennek az orszégban, intézkednek, de nem könnyű ez a saját államodon kívül, ahol nem beszéled a helyi nyelvet (26 hivatalos indiai nyelv van, szóval nem nagy csoda), és rögtön letámadnak, h hány éves vagy és férjnél vagy-e. Főleg, ha nem száriban jelensz meg.

Peti mesélte, h az egyik munkatársa olasz férfi és indiai kisvárosból származó nő Bangalore-ba jönnek szülni, mert az itteni kórházban nem csinálnak problémát abból, h nincsenek összeházasodva és h a férfi olasz.

És azt is tudni, hogy sok lány olyan feltétellel kapott a városban itt albérletet, h nem vihetnek fel férfit magukhoz.

na ennyit írtam össze, közben megérkezett az éhség, megyünk gyorsan csillapítani

rövid megjegyzés Pekinghez

2009-08-19T03:42:00.000-07:00

majd nemsokára feltölt szép pekingi tereket meg guggoló rendőröket meg megírom mi lyen öntettel készül a legjobb gyümölcssaláta de előbb jöjjön egy kis India jejejje

bréking

2009-03-12T14:11:00.000-07:00

csúnya reptéri dolgozók kilopták a sok finom étcsokis ajándék ferrerot a bőröndből :(

evés :)

2009-03-05T03:06:00.001-08:00

a menü:

barbecued whole suckling pig

sauteed fresh prawns with yunnan ham

braised vegetables with mushroom

braised shark's fin with shredded bamboo pith, scallop and shrimp

steamed fresh garoupa

baked chicken in rock salt

fried rice with conpoy and egg white

braised noodles with abalone sause

almond cream with silver fungus

chinese petit fours

chinese tea

az a bizonyos lö gála

2009-03-05T02:08:00.000-08:00

egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szerda este. Volt ezen a szerda estén egy pompázatos vacsora. De nem is vacsora, hiszen nem csak ettünk, inkább bál. De mégsem bál, hiszen ültünk. De volt aki jött ment. Meg volt akit nagyon sokan nagyon sokszor lefényképeztek. Na tessék nézni, itt egy híresség. nem tudtuk eldönteni, h pénzügyminiszter-e vagy inkább színész, de aztán találtunk valakit aki tudta. Ruhatervező.

ezek meg csupa fontos ember, de csak kettőt tudok azonosítani, a balszélsőt aki a Christie's aukciósház főnénije, meg tőle kettővel jobbra, aki pedig a brit Vouge magazin főszerkesztője:

Meg olyan is volt aki díjat kapott. Meg olyan is aki ajándékot. Na az majdnem én voltam, de elcseréltem a szomszédommal a villogós műanyag gyémántomat, mert neki az enyém kellett, és persze h az volt a nyerő. Így ő nyert egy csini (túl csini, vagy mások által annak mondott) zöld pántos strasszos női karórát.

így nézett ki a gyémánt. de jóleső bosszúból a végén elhoztam a szomszédom gyémántját is.

na de ne szaladjak ennyire előre, mert már az eleje is izgalmas volt, és nem csak azért, mert bár fent volt a kötelező programok listáján a bál, mégsem kaptam rá jegyet (aki nem megy el a kötelezőkre az nem kap se vacsit se támogatást, szóval muszáj volt), és beraktak minket későbbi szomszédommal egy sarokba, h várjunk csak egy kicsit, hátha, hanem azért is, mert amíg ott álldogáltunk addig ilyeneket láttunk:

ez egy 7-8 éves kínainak tűnő kislány balettruciban, arany állványon 5-6 percenként váltogatja a balettpoziciókat. És ebből volt az előtérben vagy 10 :)

aztán hirtelen alábbszálltak az emelvényekről és elszaladtak, így nézett ki a hült helyük:

itt szaladnak:

aztán jött egy néni egy mini cimbalommal, vagy mivel és addig ütötte a skálát amíg mindenkit be nem zavart a terembe:

volt vonóshármas, nem mintha ilyet még nem látott volna a világ, de nagyon helyesek voltak, csak épp a zene volt kicsit titanic elsüllyesztős:

aztán lett jegy, illetve az pont nem, ami csak azért fontos, mert a jegy tombola is volt egyben, és így nem nyertem semmit, de hely viszont lett, ennél az azstalnál

ami a színpad mellett volt, amin ez a csodanéni konferált, csodasmukkban

aztán addig konferált míg meg nem jelentek a színpadon a díjazott tervezők az ékszereiket hordozó modelleikkel, ami nagyon viccesen nézett ki, ahogy alább látjátok is. A modellek nem állnak kissámlin, hanem ekkorák tényleg

na a többit, a kajákat, stb majd nemsokára

vacsora

2009-03-03T09:02:00.000-08:00

sült udon tészta volt disznó sülttel, olyan pálcikával megfogós körülrágcsálós,

meg egy leves, amiről egyrészt azt hittem, hogy szeretem, másrészt a nénivel azt beszéltük, hogy sokkal kisebb lesz, mint amekkora végül lett.

A levesben volt kanál, a kanálban volt zellerszár és nagyon finom citromfű vagy korriander, nem is tudom, meg még valami ami úgy nézett ki, mintha valaki megsimogatott volna egy rántotthúst és a leeső rántásokat odapakolta volna. Mire eszembe jutott, hogy rájöjjek, miaz, addigra átvette a leves ízét. De a fűszernöványek nem adták meg magukat. Nyami. Na és még volt benne 3 darab giga ilyen izé, amit a lenti képen láttok, zöldséggel és rákkal töltve. na az is nagyon fiom volt. De végül is lehet, hogy a leves is az volt, csak a sülttészta után már ízetlennek tünt.

közben ezt a showműsort lehetett nézni a tévében
és ez volt kintről a látvány. Sok kis telitányér kép felirattal és árral az olyanok kedvéért, mint én :)

akkor egyesével töltöm a képeket

2009-03-03T09:00:00.000-08:00

itt vacsoráztam

metro belülről

2009-03-03T08:58:00.000-08:00

ha épp kevesen vannak benne

transport

2009-03-03T08:54:00.000-08:00

hogy milyen szép színű a metro aluljáró
és már megint nem enged több képet feltenni ... gonooooosz

vessetek a mókusok elé

2009-03-03T08:36:00.000-08:00

hogy 5ször kell ki-beszálljak a liftből/be, nyomogatnom az átkozott 16-os gombot, hogy elérhessem a célom, de nem megy, és kiszállok újra, hagyom becsukódni a liftajtót, hátha az a csel, hogy van páros és páratlan lift, csak elfelejtették jelölni, de hiába hívok új liftet, újra csak ugyanaz nyílik ki, mert már késő van és nincs forgalom. Aztán a ház nyer. Este 11 és reggel fél hat között az ajtónyitó kártyádat kell a liftgombos panelba helyezni és csak akkor visz haza. Biztos a biztonság. És persze ki volt írva, csak nem ott ahol én jöttem.

A szobának újautó szaga van.

A nagy csábító, az uszoda pont váratlan szerelés alatt, de legalább a holnapi munkahelyemre látok az ablakból. Majd reggel lefényképezem. munkahely = a hong kong trade center kiállítási és konferencia központja, szép hullámos teteje van

na addig is a mai érdekességek:

a reptéri vasút végállomásánál (nem a reptéri, a másik), csak úgy a falon ez a facility, ingyibe töltheted a telefonod, csak megkeresed a neked valót, dugod, nyomod vársz és már mehetsz is

na új ablakot nyitok, mert nem akar több kéepet feltölteni. buta
vagy én buta

piknik

2008-08-31T02:51:00.000-07:00

ma megszöktem kwon bácsi gyárából, mert elment a villany és gyertyfény mellett tudtunk csak dolgozni, aztán már úgyse, mert elég nyomasztó volt. Elvileg van az ablakon reluxa, amit fel lehetne húzni, de mivel le van fóliázva a nem tudom miért, nem lehet. Ha nincs áram, akkor víz sincs, de az nem nagy baj, mert a wc papírt úgyse le kell húzni, hanem a csésze melletti szemetesbe dobni, mert különben eldugul.

Tegnap este az öreg elvitt piknikezni a barátaihoz, csupa öregember mondta, aztán tényleg. Kocsiba vágtuk magunkat, elmentönk kólát és ásványvizet venni, ide:

aztán elmentünk egy fémstancoló gyárhoz, ide:

és felvettünk egy nejlonzacskó fagyasztott disznóhúst, amit elvittünk a piknikre, ami szó szerint bent volt az útszéli susnyásban, cserjék és bokrok közé összetákolt 60 cm magas kb 10 nm-es ülőszínpad linóleummal letakarva, takarófóliából sátor készült a színpad fölé ami az erősebb ágakhoz volt felrögzítve nagyon helyesen, ugyanis zuhogott, illetve volt egy dexion salgóból készített grillsütő specialitás.

A sok aranyos koreai születésű csingdaói kiküldetésbe szorult gyárosbácsi ott sűrűsödött a sátor alatt, és már be volt gyújtva a grill. Az egyik fickó műanyag kesztyűt húzott és egy irdatlan bárddal nekilátott a fagyott malacból helyes kis szeleteket vágni, amit a többiek fel is dobtak gyorsan a rácsra.
Addig mi dupla papírpohárban rumhoz és jéghez jutottunk, dupla pohár azért kellett, mert a szimpla rögtön szétázott volna, de később kiderült, hogy a koreai népnemzeti kimcsihez (káposztából és főleg csiliből készített savanyúság) és a leveshez is príma a dupla. De volt, akinek jobb ötlete támadt és inkább a kínai (v koreai) zacskós tésztaleves üres zacskójából ette a levest.

A bácsik nagyon helyesek voltak, az egyik rögtön azzal indított, hogy bemutatta a mellette álló extra magas fiatal koreai lányt (19-20 éves volt talán), hogy jól nézzem meg, ez a barátnője. A bácsi 50-60 lehetett, majd mondta Kwon bácsi, hogy dehogy dehogy, a lány a bácsi unokahúga és ezzel jól meg is voltam egészen addig, míg a lányka bele nem ült a bácsi ölébe, majd a bácsi erősen el nem kezdte szorongatni itt is meg ott is. Szóval nem teljesen állt össze, hogy ki viccelt és hányszor.

Aztán ettünk még egy kis dinnyét, majd egy röpke óra múltán az öreg feltessékelt és kocsiba rakott, hogy menjek haza. A kocsiban aztán sikeresen elsajátítottam a kínai számokat 1-10 10-19 100-900 1000-9000, illetve azt hogy tyiiicsö, ami annyit tesz kínaiul, hogy kocsi. Ja és nyertem egy háromdarabos kínai cédét a sofőrtől, amiért ilyen ügyesen vettem az első leckét.
Kijelenthetem, hogy a kínaiak nem viccelnek akkor se, ha a beszélésről van szó. Vannak szavak, amiket 4 féleképpen lehet kiejteni, majd minden esetben mást jelent.

Na hát ezeket tudtam meg.

Bank

2008-08-26T07:30:00.000-07:00

Szükségem lett volna némi készpénzre hétfő este, így leszaladtam a recepcióhoz a dollárommal és az útlevelemmel. Ámde mikor a recepciós kislány meglátta a köteget, gyorsan tolmácsot rántott és átadott neki a pénzemmel együtt. A tolmács pedig a china bankba küldött.

Szóval reggel összepakoltam a kis gurulós bőröndömet és az elmaradhatatlan övtáskámat és útra keltem a bank irányába. A bank még zárva volt 8kor mikor odaértem, de legalább látszott a táblán h 9kor már nyitnak, és az egyenruhás banki nénik már ott sorakoztak a redőny előtt az utcán. Gondoltam egy nagyon és bementem a szomszéd emerald szupermarketbe, amiről immáron elmondhatom, hogy nagyon hasonlít a többi ilyen olyan angolosan elnevezett szupermarketra, amiket eddig kínaszerte láttam. Alsó szint skála metró ruházati osztály, majd mozgólépcső és jön az élelmiszerosztály. Nem tudom mit gondoltam, hogy majd egy gurulós bőrönddel a hogyan a hova fognak beengedni egy magamfajta nagy fehér idegent, de ők tudták hogy mit gondoljanak, és a bejáratnál lekapcsolták a bőröndöt egy bilétáért cserébe. A közértben szert tettem egy fél kiló banánra, aminek nagyon furcsa íze van (és akkor hadd meséljem el gyorsan, hogy mennyire nagyon cuki boltosok vannak a piacon, az egyiktől egy darab zöld mandarint, a másiktól egy az egyik végén már kicsit megnyílt banánt laptam. Az utóbbi, az átadáskor, a kezével imitálva megmutatta, hogy majd alkalom adtán hogyan juthatok a banán héjában található ízletes gyümölcshöz. Gondolom gondolta h nem tudom :) ), és egy csomag csokisnak tűnő péksüteményt, amit már akkor végzetesenek éreztem, ami jkésőbb be is bizonyosodott.

Szóval hamar otthagytam az emeraldot, aminek a bejárati lépcsőjének pereméről nagy részben hiányzott már a burkolat, és visszabattyogtam, bátran a két zebrán, a bankhoz, aminek a redőnye már félárbócra volt engedve és a kilences nyitvatartásra központilag fittyethányva hosszú sorokat elégítettek máris ki bent a dolgozók. Mielőtt bemerészkedtem az árnyas helységbe, megpróbálkoztam a pénzfelvevő automatával, amit egy 3 méter magas 1 méter széles íves izé véd, azaz a hátadat a leskelődők ellen. Nekem mégis jutott egy leskelődő, aki volt olyan kedves és nem hogy messziről, hanem szinte az izé széléhez merészkedve bámulta jó negyed percig hogy micsinálok, mielőtt bement a bankba. De amilyen rendíthetelen jópolgár feje volt, nem ijedtem meg, majd bemenve bebizonyosodott, hogy valamifajta fiókvezető munkatárs lehet, immáron munkaruhában, és valószínűleg csak azt leste, hogy működik e az autómata.

Tehát bementem és elkeztem végeláthatatlannak tűnő ácsorgásomat a sorban, és az aggódásomat az agyban, hogy jójó, h pénzhez jutok, de aztán mi lesz? Ki visz engem majd innen biztonságban el? Az egész bank egy embereként engem bámult, ki lopva, ki merészen, hiszen a sarki fiókban nem gyakoriak a külföldiek, arról nem is beszélve, hogy azt is pontosan mndenki látja aki mögöttem vagy mellettem ál, hogy mekkora rakás vupijupit tol a kezembe a bankos néni. Szóval épp ezen izgultam, amikor egyszer csak odatolatott egy kisbusz a bejárat szájába, fegyveresnek, rohamsisakosnak, védőmellényesnek tűnő alakok ugráltak ki belőle, majd a banki kislányok is mind egy szálig felpattantak addigi munkájukból, és csapot-papot otthagyva kapták magukra ők is a barna-zöld mintás bevetési mellényt és sisakot, és kin éppen hanyas magassarkú cipő volt, mind kitotyogtak a pénzszállítókhoz. A kisbuszból agyonhasznált aluminiumnak tűnő lelakatolt ládák kerültek elő, amiket a bankosnénik a dobozok súlyától függően egyesével vagy párban hordtak befelé. Majd kiürült a busz, a fegyveresek visszaszáltak, a redőnyt végre felhúzták, a lányok kivetkőztek reggeli kommandós öltözetükből, visszamentek az üvegfal mögé, kipakolták a ládákból az össze nem forgatott pénzkötegeket, szokásához híven ki dobálta, ki rakosgatta a helyi ládákba, majd jó 10 perc elteltével mindenki leült az eredeti helyére és megindult a munka. Nekem valahogy az volt az érzésem, hogy ezt otthon mintha nem pont így csinálnánk.

De hát így van ez.

Tréfa a masszázsról

2008-08-26T07:03:00.000-07:00

a cím csak úgy eszembe jutott, pedig lehet h nem túl sok mndent lehet írni arról az egyébként isteni masszázsról, amihez ma este jutottam, miután odaadtam a piacon vásárolt 11 doboznyi árut, amit az a cég segített doboz alá hozni, akiknél a legtöbb pénzt otthagytam a piacon, ami statisztikát persze nem kötöttem az orrukra, de vagy a pénz hatotta meg őket, vagy Lee egy úriember, szóval a két nap alatt garmadával hordtam hozzájuk a cuccokat, ők meg vidáman hajtogatták az újabbnál újabb kartonokat, és dobálták bele mások portékáját, majd ma kihúzta nekem az egészet egy tilitolin a piacról, majd a nagy súly alatt összetöpörödve próbált meg élve lejutni a lejtős rámpán ez az alig 150 cm-s ember a parkolóhoz, ahol ott várt ránk az a fiú, akinek hiába igyekeztem nem sikerült megtudni a nevét, annál tovább nem jutottunk, mint hogy felsorolta az összes szót és kifejezést, amit tudott angolul: very good, kfc, mercedes, 1-2-3-4-5, how are you, ok, én meg vígam mosolyogtam, mivel ő volt az a gyári sofőr, akinek a kocsijába be lehetett pakolni a dobozkáimat, okulva a hétfői menetből, amikor is a shuttle buszos fiú égre földre ígérgette a piac bejáratánál reggel, hogy ugyanott lesz délután ötkor is, de vagy nem volt ott vagy nem találtam. Szóval ez a fiú ott volt és repített is a szálló felé, majd egy kicsit letért az útról, felment egy hídra, ami eddig sosem szerepelt az útitervben, elkanyarodott egy árnyas útra, majd befordult balra egy sikátorba, ahol 100 méteren belül sehol egy lélek, csak az agyonmosott száradó ruhákat lengeti a szél, omlanak az épületek és sáros az út.

Akkor azt gondoltam: hát nézd bori; most vagy elrabolnak, dutyiba vettnek, rabszolgasorba kényszerítenek, a dobozban kusshadó áruból mihamarbb pénzt csinálnak, rólam meg sose fog többé senki semmit se tudni. Vagy pedig eljöttünk valahová, ahol semmi baj nem lesz, és pont ezt magyarázza feliszájjal vigyorogva kínaiul, és az az én privát pechem, hogy egy szót sem értek belőle. A második verzió nyert. Megálltunk, biztos ami biztos azért én is kipattantam, hátha úgy több esélyem van, és máris megjelent a valaminek a kapujában egy mosolygós szemű 40-es kínai néni meg a hozzátartozó bácsi. Hősünk pedig előrántotta a csomagtartóból a galvánoznivaló féligkész ékszereket. A néni meg a bácsi mosolyogva perlekedtek vele kicsit, majd útnak eresztettek bennünket.

De ha én azt ott lefényképeztem volna, hogy azokat a szuper csillivilli drágábbnál drágább ékszereket hol ezüstözik meg aranyozzák, akkor se hittétek volna el nekem. Úgyhogy nem is fényképeztem le. Mint a legutolsó elhanyagolt tanyavilág, oszló tetemekkel, koksszal, építési hulladékkal, szeméttel és kosszal beterített lerobbant hátsó helysége ... This is life this is csájna

Na de miután én is és a dobozok is biztos helyre kerültek, lerobogtam a recepcióra, megzendítettem a kívánságomat, ahonnan gyorsan le is penderítettek az alagsorba, bele a wellness szakosztály ölelő karjába, ahol műanyag rózsaszín papucsot, zuhanyt, gőzfürdőt és ügyes gyakorlott kezeket adtak. A gőzfürdő fala és plafonja óralap vastagságú achát lapokkal volt borítva, az oldalakon barnás a plafonon kékes árnyalatúval (berakatom malachittal), amiről ha mesélne valaki biztosan csak legyintenék, és miután megmutatná, hogy haggyam abba a kétkedét, gyorsan abbahagynám. Mert tényleg nagy szép volt. Mondjuk nem égett a lámpa.
A masszírozás isteni volt és nagyon hálás voltam, h a fiatalember, akit kaptam, de nem láttam, mert csak halvány piros lámpa (!!!) égett a szobában, miután megmasszírozta a talpam és mielőtt nekiállt volna az arcomat megpaskolni, kiment kezetmosni és kint eresztette útjára a torkából felszakadó csííít. Ihajja.

vacsi és a liftesfiú

2008-08-26T06:31:00.000-07:00

na bekapcsolom még gyorsan a radiocafe-t neten, hogy legyen valami jó kis zene az íráshoz, mert a tévéből az csak a kisebb baj, hogy kétes eredetű kínai pop jön, de egyrészt tele van rettenetesen affektáló kínai reklámokkal (jó vagyok, mi, hogy egy szót se beszélek kínaiul, de azt tudni vélem, hogy affektálnak), másrészt ha bekapcsolnám a tévét, akkor nyilván egy idő múlva azt nézném, nem pedig írnék. Na hát ez a helyzet.

Most jöttem fel a szállodai vacsiból, ami hagymalevesből, bolognai spagettiből és fokhagymás piritósból állt, na meg a kis béliz és a kínai fehérbor, amin az állt, hogy produce of Chine... Három okból választottam az európai ala cart vacsit a kétesen roskadó büfé asztalok helyett. Egyrészt mert viszonylag későn, este kilenckor mentem le enni, ami a hatkor kezdődő etetést elnézve már nem kínál túl sok friss eleséget, másrészt borzasztó főtt tenger szag volt a bejáratnál, harmadrészt mert első este belefutottam a carbonara fusiliba, ami fantasztikus meglepetés volt. Olyan valaki főz a konyhában, aki járt már Európában. Közben sokat gondoltam a Viktorra, aki mindig nagy bátor és próbálkozó szellemű, hogy elvileg le kéne, hogy törjön a kezem, hogy nem valami helyi speckót eszek, ha már ... de mitagadás győzőtt a gyomrom.

Vacsinál otthagytam 10 százalékot borravalónak, ami azért nagyon érdekes, mert ebben az óriási pénzhajhász megapoliszban, és értsd ez alatt egész Kínát, a bentlakók egyáltalán nincsenek kihegyezve a borravalóra. Olyan mintha tisztességtelen ajánlatot tennél, mintha kiírtották volna 100 évvel ezelőtt. Az első mindig az, hogy utolsó centre visszaadnak és ha megpróbálod visszautasítani a piacon vagy az étteremben a visszajáró 5-10 százalékot, akkor nagyon aranyosan néznek. Mi meg itt gyorsan és ütemesen elrontjuk őket. Pedig tényleg igazán bájos.

Meg az is ahogy a liftben hirtelen elkapott az Amelie érzés, úgy éreztem magam, mint akinek az a kellemes zöngéjű szinkronszínész kommentál az agyában, aki a filmben is tette. Egyrészt a földszinten van egy népi selyemruhás kis néni, nevezzük tinédzsernek, aki ott hajladozik előtted, ha kilépsz a liftből és nagyon szintén bájosan azt próbálja meg eltalálni derékszögbe hajlított karját előre nyújtva és viszonylag mélyre hajolva, hogy vajon jobbra vagy balra fogsz elindulni a lifttől. Sajnos nálam épp nem találta el, és még át is futott az agyamon, hogy megkegyelmezek és kisebb kerülővel a mutattot irányból közelítem meg a recepciót, de sajnos a rosszabb énem kerekedett felül. De a szám fülig ért, pedig rokonszenveztem a kisasszonnyal.

Na de vissza gyorsan a lifthez. Szóval beszálltam, és ott találtam a cuki és nagyon csúnya liftes fiút, aki lehet hogy nem is liftesfiú, lévén rajta kívűl eddig senk
it nem láttam a liftben, és őt is csak most másodszorra. Tehát bent állt, illetve hajolt le éppen mélyen, mert a tükröt pucolta, úgy láttam, és nagyon megörültünk egymásnak, mert már múltkor is, amikor épp az úszásból jöttem fel a szállodai köppenyben, zsebemből elővigyázatlan kandikált ki a fürdőruhám, ami emiatt nem volt rajtam és mivel a köppenyt átlag kínaiakra, vagy apró méretű európaiakra tervezték, nem pont az én méretem volt és kicsit szétnyílt alul. Ami, aki engem ismer, az tudja, hogy azért ez nem mindenkit hoz lázba, kisbálna méreteim miatt, hanem aztán a liftesfiút.... Le se tudta venni a szemét az apró kis résről, majd amnikor mégis letudta, akkor nagyon aranyosan mosolygott rám, mint akinek eggyel több kanál aludtej jutott reggel. Komolyan boldoggá tett. És bár ma este már elhagytam a lenge viseletet, és nadrágot pólóval kaptam magamra a vacsihoz, megint kiosztotta nekem a hatalmas ragyogó piros pontokat. Azaz inkább a melleimnek.

Amivel egyébként a piacon is komoly elismeréseket aratok, és nem csak a helyiek, hanem a külföldi vásárlók körében. Szóval a bálnákat is szeretik néha :)

hong kong at tyfoon

2008-08-22T03:26:00.006-07:00

na de ez mar itt hong kong, 2008 augusztus 21/22en.

azt mar tudtuk, hogy a tajfunnal egyutt erkezik a gepem, de pont szerencsem volt, mert mi kicsit gyorsabbak voltunk. De aztan gyorsan le is zartak a repteret, se ki se be. meg aztan az egesz varost is, nem jarnak a dubbledeckerek, a hidakon meg mar delelott sem, mert felo volt h felboritja oket az eros szel. Zarva vannak az irodak, az iskolak, a kompok nem jarnak, es orarol orara kozeledik a vihar eros resze.

Neha olyan, mintha csak esne, meg kicsit fujna, de aztan van egy/egy olyan loket, h meg. Az ablakok azt mondjak, hogy blulululu, meg kraccskraccskraccs. Nemsokara be is kell oket zarni, mert ha jon a java es az ablak kitorik vagy nyitva marad, akkor a lakasnak biztos de a szintnek is lehet, hogy annyi, minden kirepul belole, es elarasztja a viz. Hm.

Mi innen a nyolcadikrol, csak rohangalo kukakat, repkedo nejlonzacsit, fodrozodo vizfelszint, elszabadult esernyot es letort agakat lattunk. Na de majd holnap az irodaba menet ....
Azt mar most mondtak a hirek, hogy tobb bambusz allvanynak anni, betortek az ablakokat, fak doltek ki meg ilyenek. de hat ez ilyen.

Na mi most mindjart eszunk egy kis fincsi sult csulkot, ropogos borrel, meg vorosborral, reggelire pedig halvany szeletekben erkezett a szalami, a parmai sonka es a konyhaban frissen sult bagett. Aztan neztunk egy kis olimpiat, magyar arannyal a kenus Vajdaval, majd alvas es ujra ebredessel. Azt almodtam h felebredek es kitalaljuk h mi lesz este.

Ami meg vicces volt, az egyreszt a tulsuly a ferihegyen, 14 kilo (szalami), amit 74 forinttert akartak csak elvinni, ugyhogy otthonmaradt, a csalad egy ideig szerintem mindenkit szalamival fog etetni, aztan meg a repcsin, a helyem egy anyuka ult a ket gyerekkel, akitol megszereztem az eredeti helyet, de azon meg egy csello ult, akinek ugyan nem volt jegye, de nem akart egyedul utazni. Na de vegul kaptam kenyelmest kis ulest en is.

A masik gepen pedig egy zimbabwei Jeff ult, aki 47 eves volt, feher boru es mar 20 eve repult, mint kargo pilota. A jovo heten lesz az utolso ket utja, aztan munkat valt es ausztraliaba koltozik. tudtatok, hogy a cargo gepeket nincs utaskisero neni, a pilotak maguk melegitik a kajat, sot minden egyes szemely mast kell h egyen, az etelmergezest elkerulendo, szoval visszaterve azert nincs neni, h ne arra figyeljenek :)

na megyek enni

2008-08-22T03:26:00.005-07:00

es ide is

2008-08-22T03:26:00.003-07:00

meg ide is

2008-08-22T03:26:00.001-07:00

meg ide is

2008-08-22T03:25:00.001-07:00

ide meg j0n egy kis amerika

berkley-richmond-san jose-china camp

2008-05-20T09:13:00.000-07:00

végre eljött a nagy alkalom, hogy megmutassam, hogy milyen egy feló egy napja...most épp san francisco és környékén

(így néz ki az egy feló, amikor reggel felkészülten, pihenve és frissen vasalva útnak indul a szállodából)

még előző este előkereste a peti a másnapra vonatkozó papírokat, amiket a program officer-je küldött át neki postával a hotelba, és amit egy vastag borítékban át is nyújtottak neki becsekkolásnál - a papíron fent volt az autókölcsönző neve, címe, meg még az is, hogy hánykor kell elindulnunk a szállodából reggel, hogy odaérjünk időben, hogy onnan is majd elindulhassunk időben

na ezt a jól kikalkulált időt persze rendesen keresztűlhúzta az az irgalmatlan sor, ami a kölcsönzőben fogadott minket (a national/alamo-nál volt lefoglalva nekünk a kicsikocsi, és nem először történt meg, hogy kegyetlenül tahó, nemtörődöm és ronda volt a személyzet. Aki megteheti, hagyja ki őket), így több, mint egy órát vártunk, de mint később kiderült nem hiába. Legalább. Mert ezt a cuki kis piros crysler-t kaptuk, ezzel az isteni rendszámmal.ez a régi birodalmi, gyarmatosító időket idéző rácsosorrú, legömbölyített kis lendkerekes autó egyébként nőknek készült, mert nagyon lassan gyorsul és a végsebessége sem túl hosszú, de legalább jól megy a körömlakkomhoz

beültünk (a frissen vásárolt hungarian bohemia szendvicsünkkel), újra elővettük a papírokat és az utasításokat, meg a térképet, meg az utcatáblákat követve nekiindultunk az első találkozóhelyre, berkley-be

átmentünk történelmi, meg vasszerkezetes, meg emeletes, meg egyirányú hidakon

a kocsiból kilesve megláthattuk san francisco külsőt

és egy bő félóra múlva megérkeztünk berkley-be, amiből most nem túl sokat láttunk, mert parkolás után a peti rögtön berohant a céghez, akivel az első találkozója volt aznapra, én meg az alatt az egy óra alatt amíg bent volt csak egy spéci gyógyszertárat, egy gyöngyboltot és egy bioközértet tudtam felmérni.

Annyi mindenesetre kiderült, hogy berkley még mindig emlékeztet arra az egyetemi 69-es lázadó városra, amiről már annyian annyiszor meséltek, sok elvarázsolt arc jön-megy fel-alá, nyugi van, sok a spéci könyvesbolt, meg az organic-us étterem. Akármilyen választási plakáttal vagy matricával is találkoztunk, az biztos, hogy mind obama-s volt

aztán hamar továbbálltunk richmond felé, mert szorított az idő.

Richmond-ban az ipari kikötős tengerparton volt a randi egy régi ipari telepen,

ami csa kívülről nézett ki öregnek, mert belül nem csak, hogy takkra fel volt újítva, hanem úgy tűnt rendesen beleadtak anyait-apait. Mind ahogy az később kiderült, az épület a ford gyáré volt a második világháború alatt, amikor is elnöki utasításra abbahagyták a kocsigyártást, hogy szép és erős tankokat gyártsanak a hadsereg számára. A gyár épületben most egy sunpower nevű cég lakik, akik napelemeket gyártanak és forgalmaznak és látottak-hallottak alapján azt mondhatom, hogy elég jól megy nekik. A régi ipari teremből egy félnyitott irodarendszert alakítottak ki, külön rekreációs pályákkal, hatalmas növényekkel, tágas terekkel és 50 méterenként egy minden jóval feltöltött bárral a dolgozók jókedvéért.

Ahogy láttam a dolgozóknak elég jó kedvük volt....és az is kiderült, hogy nem csak a google-nél vidám az élet

az végül is véletlenül alalkult úgy, hogy én is bementem, mert nem voltam előre bejelentkezve, de ahogy bekísértem a petit a recepcióhoz, már nem volt visszaút. De nem bántam meg.

Először a nagyon nem vicces vezérigazgatóval ebédeltünk és próbáltunk beszélgetni, de aztán lecsapott ránk az első ember, akit a fiji szigetekről valaha láttam, nevezett bobby, és körbevezetett minket az épületben és mindent olyan érdekeset elmesélt, mint, hogy hetente 8 új embert vesznek fel, hogy saját francia szakácsuk van, hogy az asztalok napelemből, a padok a régi ipari berendezések farészeiből vannak reciclálva, fűtésre nincs szükség, mert a tető cikcakk-os és délről ömlik be a napfény és hogy ő 15 éve jött a céghez, hogy rendbetegye a működését, és az első két évben ingyen dolgozott, annyira nem volt még semmi sem rendben, de most már pihenhet, mert minden rendben megy, néha óvódákat és játszótereket fogadnak örökbe, máskor csak kivezénylik a dolgozókat egy kis közösségi takarításra ugyan oda, vagy épp az érdeklődőkkel beszélget. Csak azt az egyet sajnálja, hogy ma ha végigmegy az irodakomplexumon, már szinte senkit sem ismer, pedig régen mindenkinek jóban volt a feleségével, gyerekével, kutyájával....

na aztán gyorsan elengedtek minket, vagyis szépen kikisértek bennünket a kijárathoz, hogy el ne kolbászoljunk a nagy labirintusban, és mivel eléggé teli lett a fejünk a sok széppel és jóval, én csak álltam egy darabig a szélben, hátha kifúj valamit, a peti meg lefényképezte a parti pozsgásokat

ezután nekieredtünk san jose-nak, ami annyira egy nyomasztó hely volt, csupa egyenházakkal, kerítésekkel és rengeteg private property táblával, hogy nem is fényképeztem le, hanem amíg a peti beszélgetett valami alapítványi nénivel, addig én aludtam egy jót a piros kis matchbox-unkban. Ami megmaradt szegény san jose-ból az egy postaláda

és egy az irakban állomásozó amerikai katonákért aggódó, egyébként országszerte közkedvelt matrica voltna de a peti ott is végzett egy óra múlva és elindultunk megnézni a china camp nevű területet a környéken, ami azt hisszük, hogy arról híres, hogy az első kínai betelepülők itt húzták meg magukat addig, míg letelepedési engedélyt nem kaptak. Szép tengerparti dimbes-dombos tájék volt, egy 5 kis faházból álló táborhellyel, ami 5 dollár lett volna fejenként, úgyhogy jól megnéztük kívülről és inkább felmásztunk erre a helyes kis dombra, hogy megnézzük az óceánt

a szél fújt ahogy illik egy óceán parthoz, a peti pedig végre nadrágot cserélt

és elindultunk felfedezni a környéket.... (folyt.köv.)

pípöl in szan franciszkó

2008-05-14T12:43:00.000-07:00

mint ahogy azt valószínűleg mindenki tudja, a peti sokkal bátrabb gyerek, mint én, és ezért neki sokkal több fényképe van az amerikaiakról, mint nekem. Sajnos nekem san francisco-ban csak alábbi mennyiség jött össze...
Igazából meg sem próbáltam az utca emberét arcon fényképezni, úgyhogy arról nem tudok beszámolni, hogy szeretik-e ezt ott vagy sem. Pedig jó lett volna, mert az amerikaiak és azok a külföldiek, akik ott kolbászolnak a környéken nagyon színesek, csinosak és érdekesek. Annyira, hogy le sem tudtam venni a szemem róluk.

ezek a kedves emberek együtt uzsonnáztak velünk a tapasz bárban. Volt köztük szemüveges és ősz, fülhallgatós, farmernadrágos, oldalzsebeses meg olyan, aki szereti a fehérbort
ez a két gyerekecske (balról fiú, jobbról lány) a villamosmegállóban támasztott, csak sajnos kifelé. Van spéci nadrág, pókos pulcsi, hajfonat és starbucks shake

ez meg már maga a villamos belülről és a közönsége. Mindenki szófogadóan ült, és amikor egy turista le akart szállni, és nem tudta, h a lépcsőre lelépve az ajtó automatikusan nyílik, senki sem segített neki. Pedig máskor mindenki nagyon odaadó volt.

hű. Ezek a nénik nagyon csinik, tavasziasak és üdék voltak. Ott álltak és vártak.

ez meg egy bűvészboltban volt a turistaparadicsom közepén. Az ember a fehér ingben trükköket mutatott a kislányoknak.

ez a három öreg meg kint ült a kávézó előtt. És a látszat ellenére nem siettek szerintem sehova...

tengerparti bér kutyasétáltató

elölről 16 évesek voltak

a park hétvégi népe

esküvők

teázók

fóka lesők

és végül patrik és spongyabab. bob

vízalattjáró

2008-05-14T11:37:00.001-07:00

san francisco egyik legforgalmasabb turisztikai központja a fisherman's wharf. Ebben a körzetben található a város 3 legfontosabb vizi látványossága:

1.a fóka

san francisco 400 oroszlánfókája a 39-es mólón, akik ott tanyáznak nagyjából 1989 óta, azt mondják azért, mert a kikötőben mindig akad valami ennivaló és mert oda nem mennek be a cápák. Arra még nem jöttem rá, hogy miért pont akkor költöztek oda, de annyi bizonyos, hogy nagyon helyesek, és mint ahogy azt rendes óvodások tennék, folyton veszekednek és próbálják egymást belökni a vízbe.

2. az alcatraz

ahonnan nem sokan szöktek meg, de ha mégis, akkor biztos sokat kellett, hogy ússzanak

és ahol még maga al capone is raboskodott

3. egy második világháborús emlékközpont

egy már rendesen lelakott hadihajóval és tengeralattjáróval, amit 9-9 dollárért lehet meglátogatni

mivel több tengeralattjárós filmet láttam már, mint hadihajósat, arra gondoltam lemegyek és megnézem, mi az igazság

előlről

hátulról

itt lehetett lemenni

átmenni

felmenni (meg kell jegyeznem, tényleg kapaszkodni kell és jobb, ha inkább kicsi és vékony vagy, mint nyurga és duci)

A4-nél nem sokkal nagyobb volt a szekrényajtó a kabinokban, de legalább volt rajta zár és szellőztető ha már a privacy-nál tartunk, akkor tessék lehet választani, melyik "ágy" a szimpatikusabb:

ez az ágy, az alattjáró hátuljában, közvetlenül a torpedó felett

vagy ebből a háromból a legalsó

viszont breaking news: a konyhában, ami első ránézésre megfelel a haccp-s előírásoknak, és még van annyira ódivatú, hogy műanyag tányér helyett porcelánt tartalmaz

szóval ebben a csini kicsi konyhában van habverő!!!!

az ebédlő asztalára pedig sakktábla van festve

és hát hogy komoly dolgokról is beszéljünk, így nézett ki a vöröslámpás teremben a térkép

összességében a tengeralattjáró hasonlított arra, amit a filmekben láttam, tényleg nagyon kicsi a hely és tényleg nagyon nyomasztó

fúd in san francisco

2008-05-14T08:49:00.000-07:00

egyik reggeli:

almalé a legjobb alapanyagokból, szerintük

olasz szendvics a legjobb alapanyogkból, szerintem

ugyanott őrület hatalmas krokodilokat, rákokat, macikat készítenek bagett tésztából

valahogy így, az üvegen túl, fehérbe öltözve, head set-tel meg kihaongosítóval, közös erővel

aztán ha készen van, kisült a zsemle, kosárba pakolják és útjára engedik a magasságba

egy másik reggeli:

a turistáktól és sirályoktól hemzsegő tengerparton

lehetett választani az alábbiakból

tarisznyarák, háton

tonhal majonézbe keverve

főtt rák, meg citom, meg paradicsomszósz

polipsaláta zellerrel és bébirépával

az utóbbi kettőt ettük meg a sirályokkal

ebéd:
tápász (nem ragozom, isteni volt, meg igazi, meg kevés)

és a kilátás a scientológusokra nyílt, akiknek nagyon szép a váruk és tom cruise meg csak nem jött
egy másik ebéd:

a vietnámiaknál a diverzitás jegyében, majdnem hot pot, de melegítő korong nélkül, leves mentával, citromfűvel, marhahússal és sosemlátott zöldségekkel. Ne gondold, hogy utána meg tudsz mozdulni...

uzsonna:

hawaii-i csipsz, édes maui hagymával

egy másik uzsonna
ezt ettük volna, csakhogy összehasonlítsuk a mamiéval, de egy üveg mögé volt csukva és nem volt hozzá kilincs

vacsora:

mondhatni egy fajta igazi amerikai vacsora a jack in the box-ból (ahol kiderült, hogy nem tudom, mi az a combo) majdnem kóla, csigavonalas sült krumpli, hamburger és kecsap

meg egy másik vacsora
chow leves rákkal kókuszhéjba töltve. Úgy vettem észre, az amerikaiak igencsak kedvelik ezt a chow dolgot

deszert:

lyukas mini fánk, pont, mint a szigeten, de baracklekvár nélkül, a fánk boltból

cukorka kilóra a cukorka boltból

csokiba meg mindenféle más kulimászba mártott pálcikás alma, a mártott alma boltból

tegnap beszéltük a petivel, h ha hazaértünk, biztos, hogy az elsők között lesz a kefír, a trapista, a kifli, a gyulai, a retek, a téliszalámi meg a paprika

szí szájting

2008-05-14T06:56:00.000-07:00

tipikus san francisco-i vjú híddal és tengerrel

tipikus san francisco-i vjú alkatrasszal és tengerrel
tipikus san francisco-i ház tűzlétrával, spéci sarok ablakokkal, két-három emelettel
tipikus san francisco-i bejárati ajtó, majomkenyérfával, lépcsővel és csini kis ajtóval

tipikus san francisco-i bejárat 3 ajtóval 3 lakáshoz, lépcsővel, cuki kis virággal, függönyös ajtókkal és hegyetmászóval
tipikus san francisco-i bejárat, de épp hegyetmászó nélkül
tipikus san francisco-i kéböl kár sok turistával

tipikus san francisco-i utcatábla és piros lámpa

tipikus san francisco-i biciklis felvonulás, jelen esetben ténylegesen fel
tipikus san francisco-i sárga takszi és motoros rendőr, kettő

tipikus san francisco-i postakocsi

tipikus san francisco-i villamos

tipikus san francisco-i sopping plész kasszája és vásárlói

tipius san francisco-i sopping plész plafonja

tipikus san francisco-i soppnig plész mozgólépcsője

tipikus san francsico-i szubenír bolt romantikusoknak

tipikus san francisco-i szuvenír bolt amerikásoknak

tipikus san francisco-i utcazenészek, este

2008-05-14T06:53:00.000-07:00

na?

olyan gyorsan mozgott, hogy elmosódott

coin-os laundry

2008-05-12T21:39:00.000-07:00

és akkor jöjjön a várva várt mosás

peti, mint egy rendes valamirevaló feló, elment reggel a konferenciára, én meg bepakoltam a sok-sok szennyest egy gurulós kisbőrőndbe és lehúztam a hátsó kijárathoz. Ott kis ideig néztem bután, újra egyedül, előttem a város, de kicsit talán túl nagy falat, hiszen itt egy csomó ember, aki nem a kocsiban ül vagy otthon, hanem kint grasszál látszólag céltalanul az utcán, vagy ül a lámpaoszlop tövében és biztos, hogy mond valamit ha odaérek, és jaj mi lesz.

de mint később kiderült, jaj nem lesz semmi, a nagyon betépett esti arcok biztos menedékbe húzodtak reggelre, és még később az is világossá vált, hogy az éjjeli nagyon betépett arcok sem félelmetesek még este sem, de főleg nem erőszakosak. Sokan állnak sorba az apróért, talán háromszor annyian, mint bármelyik pesti aluljáróban, főleg gyorséttermek és grószerik bejáratánál és nagyon sokszor láttam, akár háromszor annyi esetben, mint otthon, hogy kaptak is.

na és amikor már nem néztem bután annyira, megkérdeztem a londínert, hogy ő vajon hova fordulna ennyi szennyessel, és mondott egy egyet jobbra egyet balra három tömbnyit előre és mentem és tényleg ott is volt a coin-os laundry

és kiderült, hogy san francisco-ban több a coin-os laundry, mint a starbucks, és később az is, hogy new york-ra ez pont, hogy nem igaz, manhattan-ben a beadós kilóra elszámolós értemenős mosoda a menő

na lássuk, hogy is működik az ilyen:

-először is már messziről látszik, hogy mi ez, mert ki van rá írva, nagy üres kirakata van és telis tele van mosógéppel

-én ott is néztem egy ideig bután, de hálistennek ez pont az a hely, amilyennek képzeltem korábban, közösségi, erősen szocializáló, internacionális és közben végtelenül lokál, és a második lélegzetvételemre már ott is termett a segítség és elmondta, mit kell tennem

-lényeg!!!! minden az isteni és univerzális 25 centessel működik. Ha nincs ilyened, nem esel kétségbe, hanem váltasz a falra szerelt automatánál, ami viszont ha jól emlékszem csak egy és öt dolláros bankjegyet fogad el, aminek ha épp szintén híjján vagy, akkor sincs gond mert a szomszéd kisközértben biztos van sajtos-kolbászos csíknyami és tíz dollárért egy csomót vehetsz és még visszajárót is kapsz

-a két sötét automata a váltást intézi, a két bézs színű pedig mosóport és öblítőt ad

-a rendszer nagyon butára van véve, a résbe csak a kvóter fér be, és mind a négy rést be kell tömnöd ahhoz, hogy a nyelvet benyomd

-ha benyomtad, nyert ügyed van, a doboz már ki is köpte a mosóporos dobozt, ami pont egy mosásra elég

-de nem csak mosópor van ám, hanem szennyes zsákot is lehet ennyiért és ugyan így venni

-na és ha van már mosóporod, meg öblítőd, akkor kinyitod az egyik mosógépet, beszóród a mosóport, bedobod az 1,75 dollárt kvóterenként, amitől elkezd a dobba ömleni a melegvíz, ha már félig van mehet az öblítő is, és ha már majdnem tele, jöhetnek a ruhák

-a gép 20 percig mos, a számláló percenként számol vissza, és ezalatt szabad vagy mint a madár. A vizes ruhád valszeg senkit nem érdekel ....

-amikor lement a program, kiszeded a centrifugált ruhát és átsétálsz vele az óriási szárítógépekhez és újabb kvóterek árán további 20 percen keresztül szárítasz

-és aztán már csak a hajtogatás, szagolgatás és bepakolás van hátra

az egész teljesen isteni, megnyugtat, emberek közé visz, és együtt tisztulsz a ruhákkal a mosó és szárítógépek hangjától kísérve

eddig egy emberrel találkozam, aki nem szerette, egy arisztokrata ház bartender-e, aki szerint jobb kerülni az ilyen helyeket, mert a rengeteg különféle ember a szennyesével a betegségeit és világban összeszedett koszait is beleviszi a mosógépekbe, ami mosáskor nem ürül ki, hanem ott csücsül, hogy letámadjon téged

én, ha még egyszer óvodás lehetnék, biztos a coin-os mosógép lenne a jelem

2008-05-12T21:32:00.000-07:00

csak el ne felejtsem, hogy ez egyszerre milyen nagyon finom és mennyire nagyon szar. Jó, mondjuk a jalapeno-s eléggé csíp, de a sima, ha elkezded, rögtön életveszélyessé válik, mert nem lehet abbahagyni.

egyik este az egyik grószeriben ránk tört a legyűrhetetlen vágy, és vettünk egy-egy csomagot, és akkor világossá vált, hogy nem vagyunk egyedül. A sajtos-kolbászos csíknyamit mindenki szereti, és legnagyobb bajban a grószerisek vannak, mert azok egy óvatlan pillantabban záráskor magukkal ragadnak a boltból egy egész dobozzal, és akkor este bizony eljön a vég....

csájna tán

2008-05-12T12:56:00.000-07:00

azt beszélik a városban, hogy ahol ázsián kívűl a legtöbb kínai él egy helyen, az pont itt van san francisco-ban. Van egy egész terjedelmes város részük, tele kínai éttermekkel, masszír termekkel és szuvenír boltokkal.

A lonli plenet szerint az itt lakó kínaiak nagy része még mindig jobban beszél kantoniul, mint angolul, amit annyiban mi is megtapasztaltunk, hogy az utcán megkérdezett 7 ázsiai emberből egy se tudott nekünk segíteni abban, hogy hol találunk hot pot éttermet a környéken. Vagy mi nem értettük amit mondtak, vagy ők. Persze ez abból is fakadhat, hogy egyrészt én nem tudom hogy mondják kínaiul ezt az asztal közepén fortyogós, beledobálós, megevős levest, másrészt nagyon úgy tűnik, hogy amerikában ez nem divat. Pedig ....

és ha már nem találtunk olyat, akkor inkább gyorsan hagytuk a nénit, hogy a kezünkbe ossza a szórólapot, majd a szórólapot, hogy elvezessen minket egy étterembe, ami a legjobbnak hirdette magát a szitiben. Annyira híres volt, h pont utánunk érkezett egy forgatócsoport egy csinos és trendi műsorvezetőnénivel, aki imitálta az evést, meg úgy csinált a szeles-hideg teraszon, mintha szuperjóidő lenne, pedig mi sem bírtuk 10 percnél tovább, de hát nyilván muszáj volt neki. Az étterem meg csak egyre híresebb lesz.

az az izé a peti kezében egy sárkány, kínai szuvenírboltos, és többek között azért vettük, mert a nagyapa azt mondta egyszer, hogy minden valamirevaló férfinak kell hogy legyen sárkánya vagy tigrise.

huh és ettünk pekingi kacsát, nem is kellett 2 nappal korábban szólni, csak kihozták és kész, egy doboz meggőzőlt palacsintát, egy tál szétszaggatott sült kacsát, valami sűrű barna kulimászt és sajnos nem emlékszem jól, hogy hosszúra szelt uborkát vagy póráhagymát

mmmmm....

2008-05-09T12:14:00.000-07:00

jó-jó, hogy san francisco ilyen állat-gyönyörű dimbes-dombos, de magassarkúban (reggeli nélkül) felbaktatni 5 utcát, úgy, hogy ne legyél tiszta csutakos a tetejére, azért nem egészen megy gyakorlás nélkül. Úgyhogy mostantól gyakorlok, ha a helyiek meg tudják csinálni, akkor én is.

az első nap ecosity-vel kezdődik, amire beiraták a petit a programofficerjei. Csinos kis konferencia város és környezetvédőkkel, biciklis aktivistákkal és zöld tévéműsor szerkesztőkkel

Kicsit el vagyok tévedve ebben a közegben, kullogok a peti után és remegek, hogy meg ne kérdezzék, hogy mi a véleményem a tonhal halászatról.

Aztán mégsem lesz baj, mert beülünk az előadásokra, ami néha több, mint érdekes. A legjobb egy kongresszusi fickó, ősz hajú, tekintélyes politikus, aki csillogó-profi kisfilm kíséretében előadja, h hogyan varázsolták zölddé a capitoleum fűtését, papír és szemét forgalmát, a büféjét, a parkolóját. Azt hiszem elég ügyesek voltak. Ha nem is egész amerika, de pár ezer ember már egészen tudatos.

aztán ebéd, ami szintén baromi tudatos, mert a tálca, vagy inkább doboz, amiben az ebéd lakik, meg a kés meg a villa és a pohár is komposzt képes, krumpliból van ha jól értem, és a beszállító csak csupa organikus és hiper bio ételt készít, egyszóval le van a gond

ebéd után irányított szabadidő, a szélrózsa minden irányába el lehet indulni, csoportosan, busszal vagy gyalog, kísérőkkel, mesemondókkal. Mi a crissy field programot választjuk, kicsit nehézkedünk, mert már nincs hely, de egy indai programfelelős nagyon lelkes és mindent megtesz, hogy beférjünk, és tessék máris a pótbuszon ülünk, és száguldunk a golden gate bridzs melletti exkatonai körzetbe, amit a 10 éve adtak vissza a városnak, akik összefogtak és egy csodálatos szabadidős parkot ástak, ültettek, kapáltak, töltöttek, tisztítottak a helyére.

ez itt a peti és a crissy field
ezek meg peter és criss, akik anno vezették az átépítést. Igazi nagyvárosi környezetvédők, minden egyes fűszálnak tudják a nevét és a címét. ez meg itt a field minden irányból (az első víz az egy kis tó, a második meg a tenger)
ezek meg régi katonai épületek, amiket nem bontottak le
ez pedig a field mögötti felüljáró a golden gate bridzsre

mindent jól megnéztünk, a kutyákat bérsétáltató san francisco-iakat, az újraültetett földi epreket, a kis tavat, aminek a helyét az önkéntesek ásták ki, és amit később egy kéretlen önkéntes egy 8 órás ásás után megnyitott a tenger felé, de aztán a természet kedves volt, és szépen visszacsinálta a maga gátját.

aztán visszatárünk a crissy field szintén régi katonai épületben lakozó központjába, ahol a falon ilyen viccesek vannak

a tanterem ilyen fényes, a bútorzat meg modern

az asztalon meg mosómedvék grasszálnak

szent ferenc

2008-05-09T11:38:00.000-07:00

a san francisco-i reptéren elbúcsúztunk az érthetetlen nyelvű újzélandiaktól, a légikísérő kisasszonytól, akivel egy emberként tapadtunk az ablakokra a gran canyon felett és megkerestük a metrót (bart).

a metróból kiérve az első látvány egy nagy amerikai zászló volt, majd egy idősödő afro kéregető és egy komplett bolond, aki hangosan énekelve ugrált a járókelők között. Hazaérkeztünk. Sok a kocsi, van villamos, hatalmasak a kirakatok, fúj a szél és zaj van.

a második sarkon lett nekünk kicsit ügyes afro bácsi, aki mindenképpen segíteni akart és végül tudott is, és így pikkpakk a hájperszuper szállodához értünk, minden csillivilli, a pultnál becsekkoláskor a peti kezébe nyomtak egy lezárt nagy borítékot, tisztára, mint egy titkos ügynök, aki megkapja a küldetését....

nagyon sokadik emelet, nagyon állat szoba, isteni kilátás és aztán egy isteni vacsora az indiai pakiknál

2008-05-05T14:40:00.000-07:00

ez az 1400 fős tábor alberkuki külvárosán is túl van, tulajdonképpen a fészkes sivatag kellős közepén, se víz, se villany. Az itt élők nagy része legális bevándorló, csupán 6-7 százalék a rejtőzködő. A területen élők kisebb-nagyobb lakókocsikban élnek a saját földjükön, amit az önkormányzattól vettek meg nem túl nagy összegért. A családok nagy része bejár a városba dolgozni, többnyire takarítást, mosást, kertészkedést tudnak vállalni, a gyerekek mind iskolába járnak. Majd mindenkinek van kocsija, a gyerekeket hozzák-viszik az iskolabusz és a telep között, mert túl sok a coyote és a kóbor kutya a környéken.

A vizet mindenki maga szerzi be, ki a honnan a hogyan. Volt olyan vendéglátós a városban, aki egészen addig szívesen adott csapvizet a kútjából, míg egy idő múlva már reggeltől késő estig állt a sor a kapu előtt hordókkal és lajtoskocsikkal. Akkor beszüntette.

A villanyt napelemmel oldják meg.

baloldalt, fehérben sandra, aki a telep vezetője immáron 10-eniksz éve, erős, kedves, okos asszony, a helyi veszekedésekbe nem szól bele, de próbál mindent megtenni a mindenkiért, jobboldalt, barackban susan, aki pedig nekünk szervezte meg a mindent
baloldalt, szürkében a professzor nő, jobboldalt kékben a telep egyik lakója

2008-05-05T13:54:00.000-07:00

az alberkuki csodadélután a diverziti nevében egy anya-lánya család otthonában esett meg. Az anya egy idős hölgy, akinek a férje anno a navajo földön dolgozott, akik befogadták az egész családot, sőt a lányukat tiszteletbeli navajo-vá tették. A néninek milliárdnyi türkiszes-korallos-ezüst indián ékszere van, amit korábban ajándékként fogadott el a helyiektől, majd a férje tanácsára fizetett értük egy keveset, hogy fellendítse a munkakedvet.

Az évek alatt aztán megcsappant a rettentő készlet, mert egyrészt a néni egy ideig feljárt washington dc-be a capitoleum-hoz, hogy eladogassa az ékszereket a messzibe szakadt honfitársainak, másrészt mivel a család (anya-lánya) igen komoly társadalmi munkát végez a környéken és sokan látogatnak el hozzájuk, majd minden látogató elcsábult az ilyenkor szemlére kitett ékszerektől.

Vicces volt, mert kiderült, hogy járt már náluk két magyar férfi az elmúlt 10 évben, akikből az egyiket ismeri a peti, híres magyar kortárs festő, nevezett szotyori, és aki igen sokat dolgozott már együtt a peti anyukájával, aki művészettörténész. Ha hazamentünk fel kell keresnünk a szotyori urat, hogy átadjuk a néni üzenetét

A néni körübelül 80 éves, és tilitolival közlekedik, mindenhova elkíséri 50-60 körüli lányát, mert nem szeret otthon ülni. a lány a navajo rezervátumba szervez csoportokat, illetve az alberkuki civil szférát próbálja helyi szinten összetartani. Ő szervezte meg nekünk a találkozást egy mozgássérülteket és szellemi fogyatékosokat segítő szervezettel, egy a melegek szüleinek és barátainak létrehozott önsegítő csoportot létrehozó és vezető idős házaspárral és egy különleges menekült táborral.

így nézett ki a lakásuk

2008-04-30T15:07:00.000-07:00

101 mérföldre lasz végasztól, new mexico-ban, a légballonok földjén. odafele néha kicsit eltévedtünk, az elektronikus térkép nem mindig százas, de végül megérkeztünk santa fe-be, ahol a város egyetlen indián tulajdonban levő szállodájában szálltunk meg.

ami ilyen volt belül, de higyétek el, kívül is isteni, és az első hely, ahol láttam megoldást végre olyan ablakra, amin állandóan van szunyogháló. a kívűl lévő üveget egy a keretből befele kiálló kallantyúval kellett kilökni és/vagy behúzni

a város ilyen is meg olyan is, sokat nem láttam belőle, de főleg nyugis, ami baromi izgi, hogy megvan az esélye, h összefutsz gene hackman-nel, mert azt mondják itt lakik. A belvárosa a helyi hírességek számához mérten elég csilli villi, telis tele ipar- és képzőművészeti boltokkal, hályperkúl éttermekkel és turistákkal.

ez itt seret and son antik boltja, tele fafaragásos régi kapukkal, 2 méteres márvány elefánttal, szőnyegekkel, gyönyörű kovácsolt vas rácsokkal. persze tilos fényképezni.

de mi ritkán fogadunk szót

aztán a peti végre kijött a santa fe-i kormányzati micsodából, de lehet, hogy new mexico-i, és akkor a hpi bácsi is onnan való, bocsánat, és gyorsan megittunk egy dzsintonikot itt a biztonság kedvéért
volt sok szép lámpa

meg vastag faajtó

meg ez a két gazember, akikről csináltam egy csomó képet, de mind elmosódott, és hát valószínűleg feltünt nekik, h fotózok, mert a nem kalapos felállt és odajött megkérdezni, h nem izraelből valók vagyunk-e.

a petin öltöny nyakkendő, rajtam meg katonai zöld ing volt, szóval lehet, hogy így néznek ki az izraeliek

a nem kalapos 10 éve költözött ide, és azt mondta, hogy könnyű élete volt és egyben szerencsés is, mert hogy ezeddig még nem lőtték le

2008-04-30T14:29:00.000-07:00

ha a navajo-król nem is tudok többet, a natív hopi bácsit hadd meséljem el, akivel a peti találkozott a santa fe-i kormányzati központban.

a bácsi nagyon aranyos volt, és elmesélte, hogy mennyire meg volt rökönyödve, amikor fiatal korában felkerült a városba a rezervátumból és azt látta, hogy a városiak korán reggel elmennek dolgozni, késő este hazaérnek, vacsoráznak, alszanak, majd másnap ismét korán reggel elmennek dolgozni, hogy megint késő este érjenek haza, és hogy ez megy heteken, hónapokon, éveken keresztül.

és azt is mondta a hopi bácsi, hogy ezt a csodálkozást a városi embereken a mai napig nem bírta abbahagyni

szép.

2008-04-26T00:42:00.000-07:00

sajnos a navajo-król nem tudok többet mesélni - de akkor majd lesz helyette más
például the enchanting land of new mexico és a charming city of santa fe

de most megyek aludni
éljen május 1!

2008-04-25T22:42:00.000-07:00

megérkeztünk a navajo nésönbe, sajnos nem csináltam képeket az indiánokról, mert nagyon cikisnek éreztem a fotózást, amit nagyon sajnálok, mert gyönyörű emberek, még gyönyörűbb gyerekekkel, isteni öltözékben, hatalmas ezüst-türkiz-korall ékszerekkel, ősi illetve 60-as évekbeki frizurával, kalappal, csizmával és azzal a bizonyos egybőrszálasfémmedálos nyakkendővel

a teljesség igénye nélkül elmesélem, mit tudtam meg a navajo-król (a nagyon okos részek a handoutból vannak, amit ott kaptunk)

navajo nésön 3 állam területén helyezkedik el (arizona, utah, new mexico), nagyjából 27000 square mile (megpróbáltam kiszámolni, h az hány négyzetkilométer, de asszem mindenki jobban jár, ha nem teszem közzé az eredményt), evvel a mérettel nagyobb, mint 10 amerikai állam az 50-ből. A területén van erdő, felszíni és alatti víz, művelt földterület, kopár hegyek, hal, némi vadállomány, szén, olaj és gáz

a 2000-es adatok szerint a területen 168.000 navajo indián él, további 80.000 a peremterületeken, átlagéletkoruk 22,5 év

a navajo-knak saját megválasztott és megszentelt kormányzati tanácsuk van, sajét törvényhozással és végrehajtással, épp csak hadseregük nincs, illetve az ott elhangzott történet szerint, amikor az egyik jól működő navajo kaszinót az fbi elkezdte kipakolni, bezárás céljából, akkor olyan nagyszámó fegyveres indián tömeg gyűlt össze a bejáratnál, h az fbi ügynökök szépen visszapakoltak mindent a kaszinóba

voltunk a parlamentjükben, ami egy nagyon klassz kerek épületben van, a falakon indiános falfestmények, a természetes fény felülről bevilágítja az egész termet, az átlagéletkor 65 körül van, minden képviselő előtt parlamenti netes számítógép, sokan alszanak vagy épp a neten szörfölnek, 1 vagy 2 százalékuk nő, javarészük nemzeti öltözékben, van akinek mohikán frizurája van

a munkanélküliség 48 százalék feletti, aki elmegy a területről más városokba tanulni, az legtöbbször nem jön vissza, mert nem talál színvonalas munkahelyet

2008-04-25T22:25:00.000-07:00

eljöttünk a kanyonból, láb fáj, orr folyik, flagstaffban leszálltunk a közösségi buszról, hogy bérelt autókkal elinduljunk navajo földre. Az autókra várni kellett,

de legalább fincsi kis kávékhoz jutottunk,

meg életet adó internethez (balról jobbra: irina (románia, ügyvéd, nyert a kiejtési versenyen (nálam legalábbis), jan (peti programkoordinátora, svéd), david (new zealand, építőipar, a másik kiejtési győztes).

rajtuk kívül még velünk tartott miriam (aki a kanyonos videót csinálta, német, svájci egyetemen professzor, politika és média szakos), sonja (david felesége, na őt sem értem), és jackie (aki nagyon csinos és perui és vmi cége van). Mi azért mentünk a navajokhoz, h közelről tanulmányozzuk a diversityt, ami a fő témája a 2 hónapos útnak és amiből majd a záró szemináriumon előadást kell a fellow-knak tartania

flagstaff nagyon helyes hegymelléki kisváros, rengeteg viccesarcú elszálltnak tűnő egyetemistával, ami azt a gondolatot keltette ki a fejemben, hogy nagyjából ilyen hely kellett ahhoz annak idején, hogy megszülessen a nirvana kurt cobainnal

2008-04-25T22:06:00.000-07:00

közösségi élmények a kanyon túrán

az első és legfontosabb, csak h a helyemre kerüljek a fellowship communityban, az egyik este közösség építő vacsora volt (amit egy szupergyönyörű helyre szerveztek, 6-tól 7-ig, hogy azt követő vacsora alatt már a naplementés szuperkilátásban gyönyörködhessünk, ámde vki elbaszott vmit és a helységbe egy esküvő került helyettünk, mi pedig át egy szocreál lambériás nagyjából ablaktalan helységbe, ami egy önkiszolgáló büféből volt leválasztva, zajos volt, büdös és sötét, de legalább a mienk (jó, most tudom, h gáz, h panaszkodom, de hát ....), aminek a végén kiosztották a közösségi díjakat

megtapsoltuk a legcsinosabb fellow-t, meg azt is, aki esélyes országának a miniszterelnökévé válni, azt, aki a legviccesebben alszik a buszon, aki legjobban táncol, mi pedig a petivel elvittük a buszút legromantikusabb csókjáért járó díjat

közösség építő élmény volt az amerikai konyha, a buszsofőrök, az odavezető úton a starbucks, és az ottlét alatt a reggeli kávé, a drinking licens (bizonyos éttermekben a jogosítvány sem elég, csak az útlevelet fogadják el) és a szobabuli ipod hangszóróval

2008-04-25T21:33:00.000-07:00

összefoglalom a grand canyon túrát:
a kanyon nagyon jó hely, és mélyen hiszek benne, ha a grand canyon mindenkié

ami a látottakon kívül klassz benne, hogy a lefele és felfele vezető úton nincs
-coca cola automata
-térerő
-kút
-korlát egy darab se
-figyelmeztető tábla (csak egy-kettő a legtetején)
-szemetes
-lámpa
-tömeg
-lift

mindez persze egyrészt ezerszeresen növelné az ember komfortfokozatát, másrészt teljesen hihetetlen, h miként lehetett ezt a darabka amerikát megtartani ennyire érintetlenül

és ezúton hadd fejezzem ki tiszteletemet azok előtt, akik kiépítették azt a 11 km-nyi utat a kanyon mélyébe, falépcsőstűl, kőszegélyestűl, robbantásostúl

lehetett volna helikopterelni is fél órára 30 ezer forintért, de sajnáltuk rá a pénzt, illetve mint ahogy később kiderült, a turista-kopter nem is szállhat alá a kanyonba, egyrészt mert nagyon speciális szélviszonyok vannak, másrészt hogy ne zavarják a környezetet. oda le csak a mentő kopter mehet (a szórólapok szerint évente 250 embert kell kimenteni a kanyonból, kiszáradás, kifulladás és kisebb-nagyon balesetek miatt)

lent a kanyonban lehet látni mókust (megvolt), kondor keselyűt (az is), óriás gyíkot (az is, de csak sebtében), hollót (sokat-sokat), hegyi oroszlánt (szerencsére nem) és még egy csomó mindent, ami most nem jut eszembe. A hegyi oroszlánról azt mondják ritka, de ha meglátod, akkor már késő ...

azt elfejtettem megkérdezni, h mennyi a belépő a kanyon nemzeti parkba, de a neten tuti fent van

ez a park elég nagy, sok kisebb-nagyobb szállással, étteremmel, közérttel, oktató központtal, szuvenír bolttal és egy sor isteni kilátóval. A facilitások között ingyenes shuttle bus van, ami nagyon vicces, mert aki vezeti, az mind nagyon közlékeny, és mindig elmondja, h mennyire kapaszkodjál, mennyire üljél le, mert mindjárt indul és könnyen eleshetsz, hogy ne egyél, h nyugodtan szállj fel, hogy mindjárt megáll és leszállhatsz és természetesen, h hogy vagy és h legyen szép a napod. Az amerikaiak igazán nagyon kedvesek.

ha azt gondolod, h éhes leszel napközben, akkor kezdheted a reggelt a kanyon egyik éttermében, egy 25 cm-szer 10 cm-s juharszirupos palacsintával. Nem ettem olyat, de láttam, h más csinált ilyet. Vicces volt, az egyik programkoordinátor evett meg egy egész tányér palacsintát és közben arról mesélt, hogy ő már attól is hízik, ha a kajára néz. Aztán elindult velünk a kanyon túrára, de az első 200 méter után megállt és azt mondta, hogy ő visszafordul, mert sürgősen birdwatchingolnia kell. Az első kilométer után aztán én is erősen elkezdtem érezni a sürgető vágyat a bördwacsing után ....

2008-04-25T20:58:00.000-07:00

ma arra jutottam, hogy mennyire klassz lehet a varrónőknek, hogy tisztában vannak az emberi anatómiával, a fenekek kiterjedésének egészen más aspektuait ismerik, mint a többi földi halandó,

illetve arra még, hogy milyen izgi lehet annak a mérnöknek, akinek az a dolga, hogy kiossza a fényképezőgép softvereinek alkalmazásait a gép különböző felületeire (csak h értsétek, h milyen egyszerű dolognak örültem meg: 1.a gép külsején van egy csomó tekerentyű amivel állíthatsz (manual, film, tájkép, zoom stb), 2.aztán van egy csomó gomb amivel megint mást (töröl, átölt, stb.), 3.bizonyos gombok, amik belső utasítási rendszerekbe visznek, és ott még rngeteg mindent állíthatsz (kép számolás, memórikártya formázás, stb.) ... na ezzel csak annyit akartam mondani, h mennyire örülhetett egy rendszer mérnök vagy mi, amikor odaadták neki ezt a házit, h na akkor a jövő hétre találd ki, mi hol legyen és hogyan lehessen elérni

2008-04-24T02:05:00.000-07:00

http://www.youtube.com/watch?v=w1YBG6yP1zU

és itt kicsit élőben

2008-04-24T01:41:00.000-07:00

itt meg már lefelé

volt menet közben hegyi wécé
meg hegyi öszvér

meg kiskilátás

és nagykilátás
sziklamászás

fáramászás

2008-04-24T01:37:00.000-07:00

itt még épp fent

itt meg még feljebb

grand kanyon felsőn

2008-04-21T22:30:00.000-07:00

és akkor jöjjenek a sokkoló képek.kanyon jobbról-balról-lemenésben-feljövésben
fontos:

-sose akard egy nap alatt megmászni, csak ha baromi muszkli vagy

-inkább menj le-aludj ott-aztán másnap gyere fel (persze, ha a lábad is úgy akarja)

-legyen nálad sétapálca

-vagy egy csacsi

-3 liter víz

-széldzseki/sakpa/elemlámpa/bejárt cipő és naci

2008-04-21T22:22:00.000-07:00

jan. a peti program officerje, kicsit svéd és már megesett vele, h elvesztett egy konvojt az iraki sivatagban

ez a mexikói saláta nem lenne túlságosan érdekes, ha nem találtam volna benne, illetve a számban minközben ezt ettem, egy olyan izét, amivel a képeket tesszük fel a parafafalra. ha amerikai lennék és lenne egy jó ügyvédem, akkor az étterem már zárva lenne, nekem pedig csillió millió sok dollárom lenne.

2008-04-21T22:13:00.000-07:00

ő zuad. saudi arabiából. nem tudom hány éves. de hét darab gyereke van, akiket megkért, hogy csak hétfőnként írjanak neki ímélt, az egyetemen tanít, ezen az úton táncolt először férfival és szerinte a peti király csávó, csak kár hogy nem hisz istenben.

ez az aranyos pedig khalid bahreinből, lehet h egyszer majd ő lesz a király.

2008-04-21T22:01:00.000-07:00

ez itt dzsini. dzsini nyugdíjjas. ő vezeti a buszunkat a kanyonba. azért sofőrködik, mert ha nem sofőrködne, akkor otthon kéne ülnie a férje mellett és akkor szerinte kinyírná. a férjét gondolom.
dzsini nagyon helyes. és nem hisz az evolúcióban. abban még talán, hogy a vízből jöttünk.

a busz egy 18 éves fiúé.

az út vidáman telt, ez itt dorothy, az első kenyai nőikórház sam-jének a felesége. épp táncol.

2008-04-21T21:57:00.000-07:00

megvan a peti

itt épp azt hiszem fényképeket tölt be a buszon

2008-04-17T20:45:00.000-07:00

a sok kép itt van fent http://www.flickr.com/photos/koksi/

2008-04-17T20:37:00.000-07:00

eduárd a taskenti férfi fodrász egy 1923-as születési barber shop vezetője, 88-ban települt ámerikába. A képen az egyik máj frendje látható ukrajnából, akinek erősen lenin feje lett miután megbarberolta a haját és a szakállát. A máj frend biciklivel jött, derekán 15 cm-s vastag, fekete bőröv 6 csattal és különféle fityegőkkel. A kép baloldalán az ajánlott phoenix-i hajviseletek láthatóak, a tükörben az a sötét keretes pedig egy tabló, amire eduárd tucatnyi családi fotója van felragasztva a taskenti időkből, rajta anya apa és a többiek, amint már akkor is hogyan vágták a hajat

2008-04-17T20:18:00.000-07:00

az a jó arizonában, hogy száraz a levegő, így ha neadjisten az ügyetlenül elcsomagolt tucatnyi hungarian nesönel drinkből kettő pálinkásüveg felrobban a táskádban és kimosod a phoenixi csapvízben a rucikat, amelyek ugyanabban a bőrőndben utaztak, akkor tuti, hogy megszáradnak reggelre

az útról csak annyit, hogy a deltás reptetőnénik a legszebbek, legkedvesebbek, legszőkébbek és legamerikaiabbak az egész földkerekségen. volt fagyi, orsós lászló jakab és egy sémi-hámi nyelvészprofesszor

a new yorki reptéren az ember vagy zsidó vagy/és sok gyereke van vagy/és csinos, ahhoz képest hogy mekkora csájna tán van a városban összesen 6 db kínait láttam, és az ottlevés olyan volt, amit néha buta órákban jó volna újra bekapcsolni