2009. március 5., csütörtök

az a bizonyos lö gála

egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szerda este. Volt ezen a szerda estén egy pompázatos vacsora. De nem is vacsora, hiszen nem csak ettünk, inkább bál. De mégsem bál, hiszen ültünk. De volt aki jött ment. Meg volt akit nagyon sokan nagyon sokszor lefényképeztek. Na tessék nézni, itt egy híresség. nem tudtuk eldönteni, h pénzügyminiszter-e vagy inkább színész, de aztán találtunk valakit aki tudta. Ruhatervező.















ezek meg csupa fontos ember, de csak kettőt tudok azonosítani, a balszélsőt aki a Christie's aukciósház főnénije, meg tőle kettővel jobbra, aki pedig a brit Vouge magazin főszerkesztője:


















Meg olyan is volt aki díjat kapott. Meg olyan is aki ajándékot. Na az majdnem én voltam, de elcseréltem a szomszédommal a villogós műanyag gyémántomat, mert neki az enyém kellett, és persze h az volt a nyerő. Így ő nyert egy csini (túl csini, vagy mások által annak mondott) zöld pántos strasszos női karórát.
így nézett ki a gyémánt. de jóleső bosszúból a végén elhoztam a szomszédom gyémántját is.



















na de ne szaladjak ennyire előre, mert már az eleje is izgalmas volt, és nem csak azért, mert bár fent volt a kötelező programok listáján a bál, mégsem kaptam rá jegyet (aki nem megy el a kötelezőkre az nem kap se vacsit se támogatást, szóval muszáj volt), és beraktak minket későbbi szomszédommal egy sarokba, h várjunk csak egy kicsit, hátha, hanem azért is, mert amíg ott álldogáltunk addig ilyeneket láttunk:
ez egy 7-8 éves kínainak tűnő kislány balettruciban, arany állványon 5-6 percenként váltogatja a balettpoziciókat. És ebből volt az előtérben vagy 10 :)


















aztán hirtelen alábbszálltak az emelvényekről és elszaladtak, így nézett ki a hült helyük:














itt szaladnak:















aztán jött egy néni egy mini cimbalommal, vagy mivel és addig ütötte a skálát amíg mindenkit be nem zavart a terembe:


















volt vonóshármas, nem mintha ilyet még nem látott volna a világ, de nagyon helyesek voltak, csak épp a zene volt kicsit titanic elsüllyesztős:














aztán lett jegy, illetve az pont nem, ami csak azért fontos, mert a jegy tombola is volt egyben, és így nem nyertem semmit, de hely viszont lett, ennél az azstalnál


ami a színpad mellett volt, amin ez a csodanéni konferált, csodasmukkban
aztán addig konferált míg meg nem jelentek a színpadon a díjazott tervezők az ékszereiket hordozó modelleikkel, ami nagyon viccesen nézett ki, ahogy alább látjátok is. A modellek nem állnak kissámlin, hanem ekkorák tényleg
na a többit, a kajákat, stb majd nemsokára

1 megjegyzés:

ladybug írta...

kaptam egyszer egy nagyon jó barátnőmtől egy olyan képeslapot kínából, amin ugyanilyen rózsaszín kínai balerinák voltak:)
kíváncsian várjuk az új kajafotókat és leírásokat (kezd elmenni a blog nemzetközi gasztro-irányba, ami nem baj, sőt!)