eljöttünk a kanyonból, láb fáj, orr folyik, flagstaffban leszálltunk a közösségi buszról, hogy bérelt autókkal elinduljunk navajo földre. Az autókra várni kellett,

de legalább fincsi kis kávékhoz jutottunk,

meg életet adó internethez (balról jobbra: irina (románia, ügyvéd, nyert a kiejtési versenyen (nálam legalábbis), jan (peti programkoordinátora, svéd), david (new zealand, építőipar, a másik kiejtési győztes).

rajtuk kívül még velünk tartott miriam (aki a kanyonos videót csinálta, német, svájci egyetemen professzor, politika és média szakos), sonja (david felesége, na őt sem értem), és jackie (aki nagyon csinos és perui és vmi cége van). Mi azért mentünk a navajokhoz, h közelről tanulmányozzuk a diversityt, ami a fő témája a 2 hónapos útnak és amiből majd a záró szemináriumon előadást kell a fellow-knak tartania

flagstaff nagyon helyes hegymelléki kisváros, rengeteg viccesarcú elszálltnak tűnő egyetemistával, ami azt a gondolatot keltette ki a fejemben, hogy nagyjából ilyen hely kellett ahhoz annak idején, hogy megszülessen a nirvana kurt cobainnal