101 mérföldre lasz végasztól, new mexico-ban, a légballonok földjén. odafele néha kicsit eltévedtünk, az elektronikus térkép nem mindig százas, de végül megérkeztünk santa fe-be, ahol a város egyetlen indián tulajdonban levő szállodájában szálltunk meg.

ami ilyen volt belül, de higyétek el, kívül is isteni, és az első hely, ahol láttam megoldást végre olyan ablakra, amin állandóan van szunyogháló. a kívűl lévő üveget egy a keretből befele kiálló kallantyúval kellett kilökni és/vagy behúzni

a város ilyen is meg olyan is, sokat nem láttam belőle, de főleg nyugis, ami baromi izgi, hogy megvan az esélye, h összefutsz gene hackman-nel, mert azt mondják itt lakik. A belvárosa a helyi hírességek számához mérten elég csilli villi, telis tele ipar- és képzőművészeti boltokkal, hályperkúl éttermekkel és turistákkal.

ez itt seret and son antik boltja, tele fafaragásos régi kapukkal, 2 méteres márvány elefánttal, szőnyegekkel, gyönyörű kovácsolt vas rácsokkal. persze tilos fényképezni.

de mi ritkán fogadunk szót

aztán a peti végre kijött a santa fe-i kormányzati micsodából, de lehet, hogy new mexico-i, és akkor a hpi bácsi is onnan való, bocsánat, és gyorsan megittunk egy dzsintonikot itt a biztonság kedvéért
volt sok szép lámpa

meg vastag faajtó

meg ez a két gazember, akikről csináltam egy csomó képet, de mind elmosódott, és hát valószínűleg feltünt nekik, h fotózok, mert a nem kalapos felállt és odajött megkérdezni, h nem izraelből valók vagyunk-e.

a petin öltöny nyakkendő, rajtam meg katonai zöld ing volt, szóval lehet, hogy így néznek ki az izraeliek

a nem kalapos 10 éve költözött ide, és azt mondta, hogy könnyű élete volt és egyben szerencsés is, mert hogy ezeddig még nem lőtték le