összefoglalom a grand canyon túrát:
a kanyon nagyon jó hely, és mélyen hiszek benne, ha a grand canyon mindenkié

ami a látottakon kívül klassz benne, hogy a lefele és felfele vezető úton nincs
-coca cola automata
-térerő
-kút
-korlát egy darab se
-figyelmeztető tábla (csak egy-kettő a legtetején)
-szemetes
-lámpa
-tömeg
-lift

mindez persze egyrészt ezerszeresen növelné az ember komfortfokozatát, másrészt teljesen hihetetlen, h miként lehetett ezt a darabka amerikát megtartani ennyire érintetlenül

és ezúton hadd fejezzem ki tiszteletemet azok előtt, akik kiépítették azt a 11 km-nyi utat a kanyon mélyébe, falépcsőstűl, kőszegélyestűl, robbantásostúl

lehetett volna helikopterelni is fél órára 30 ezer forintért, de sajnáltuk rá a pénzt, illetve mint ahogy később kiderült, a turista-kopter nem is szállhat alá a kanyonba, egyrészt mert nagyon speciális szélviszonyok vannak, másrészt hogy ne zavarják a környezetet. oda le csak a mentő kopter mehet (a szórólapok szerint évente 250 embert kell kimenteni a kanyonból, kiszáradás, kifulladás és kisebb-nagyon balesetek miatt)

lent a kanyonban lehet látni mókust (megvolt), kondor keselyűt (az is), óriás gyíkot (az is, de csak sebtében), hollót (sokat-sokat), hegyi oroszlánt (szerencsére nem) és még egy csomó mindent, ami most nem jut eszembe. A hegyi oroszlánról azt mondják ritka, de ha meglátod, akkor már késő ...

azt elfejtettem megkérdezni, h mennyi a belépő a kanyon nemzeti parkba, de a neten tuti fent van

ez a park elég nagy, sok kisebb-nagyobb szállással, étteremmel, közérttel, oktató központtal, szuvenír bolttal és egy sor isteni kilátóval. A facilitások között ingyenes shuttle bus van, ami nagyon vicces, mert aki vezeti, az mind nagyon közlékeny, és mindig elmondja, h mennyire kapaszkodjál, mennyire üljél le, mert mindjárt indul és könnyen eleshetsz, hogy ne egyél, h nyugodtan szállj fel, hogy mindjárt megáll és leszállhatsz és természetesen, h hogy vagy és h legyen szép a napod. Az amerikaiak igazán nagyon kedvesek.

ha azt gondolod, h éhes leszel napközben, akkor kezdheted a reggelt a kanyon egyik éttermében, egy 25 cm-szer 10 cm-s juharszirupos palacsintával. Nem ettem olyat, de láttam, h más csinált ilyet. Vicces volt, az egyik programkoordinátor evett meg egy egész tányér palacsintát és közben arról mesélt, hogy ő már attól is hízik, ha a kajára néz. Aztán elindult velünk a kanyon túrára, de az első 200 méter után megállt és azt mondta, hogy ő visszafordul, mert sürgősen birdwatchingolnia kell. Az első kilométer után aztán én is erősen elkezdtem érezni a sürgető vágyat a bördwacsing után ....