közösségi élmények a kanyon túrán

az első és legfontosabb, csak h a helyemre kerüljek a fellowship communityban, az egyik este közösség építő vacsora volt (amit egy szupergyönyörű helyre szerveztek, 6-tól 7-ig, hogy azt követő vacsora alatt már a naplementés szuperkilátásban gyönyörködhessünk, ámde vki elbaszott vmit és a helységbe egy esküvő került helyettünk, mi pedig át egy szocreál lambériás nagyjából ablaktalan helységbe, ami egy önkiszolgáló büféből volt leválasztva, zajos volt, büdös és sötét, de legalább a mienk (jó, most tudom, h gáz, h panaszkodom, de hát ....), aminek a végén kiosztották a közösségi díjakat

megtapsoltuk a legcsinosabb fellow-t, meg azt is, aki esélyes országának a miniszterelnökévé válni, azt, aki a legviccesebben alszik a buszon, aki legjobban táncol, mi pedig a petivel elvittük a buszút legromantikusabb csókjáért járó díjat


közösség építő élmény volt az amerikai konyha, a buszsofőrök, az odavezető úton a starbucks, és az ottlét alatt a reggeli kávé, a drinking licens (bizonyos éttermekben a jogosítvány sem elég, csak az útlevelet fogadják el) és a szobabuli ipod hangszóróval