az alberkuki csodadélután a diverziti nevében egy anya-lánya család otthonában esett meg. Az anya egy idős hölgy, akinek a férje anno a navajo földön dolgozott, akik befogadták az egész családot, sőt a lányukat tiszteletbeli navajo-vá tették. A néninek milliárdnyi türkiszes-korallos-ezüst indián ékszere van, amit korábban ajándékként fogadott el a helyiektől, majd a férje tanácsára fizetett értük egy keveset, hogy fellendítse a munkakedvet.

Az évek alatt aztán megcsappant a rettentő készlet, mert egyrészt a néni egy ideig feljárt washington dc-be a capitoleum-hoz, hogy eladogassa az ékszereket a messzibe szakadt honfitársainak, másrészt mivel a család (anya-lánya) igen komoly társadalmi munkát végez a környéken és sokan látogatnak el hozzájuk, majd minden látogató elcsábult az ilyenkor szemlére kitett ékszerektől.

Vicces volt, mert kiderült, hogy járt már náluk két magyar férfi az elmúlt 10 évben, akikből az egyiket ismeri a peti, híres magyar kortárs festő, nevezett szotyori, és aki igen sokat dolgozott már együtt a peti anyukájával, aki művészettörténész. Ha hazamentünk fel kell keresnünk a szotyori urat, hogy átadjuk a néni üzenetét

A néni körübelül 80 éves, és tilitolival közlekedik, mindenhova elkíséri 50-60 körüli lányát, mert nem szeret otthon ülni. a lány a navajo rezervátumba szervez csoportokat, illetve az alberkuki civil szférát próbálja helyi szinten összetartani. Ő szervezte meg nekünk a találkozást egy mozgássérülteket és szellemi fogyatékosokat segítő szervezettel, egy a melegek szüleinek és barátainak létrehozott önsegítő csoportot létrehozó és vezető idős házaspárral és egy különleges menekült táborral.

így nézett ki a lakásuk