2008. május 14., szerda

pípöl in szan franciszkó

mint ahogy azt valószínűleg mindenki tudja, a peti sokkal bátrabb gyerek, mint én, és ezért neki sokkal több fényképe van az amerikaiakról, mint nekem. Sajnos nekem san francisco-ban csak alábbi mennyiség jött össze...
Igazából meg sem próbáltam az utca emberét arcon fényképezni, úgyhogy arról nem tudok beszámolni, hogy szeretik-e ezt ott vagy sem. Pedig jó lett volna, mert az amerikaiak és azok a külföldiek, akik ott kolbászolnak a környéken nagyon színesek, csinosak és érdekesek. Annyira, hogy le sem tudtam venni a szemem róluk.

ezek a kedves emberek együtt uzsonnáztak velünk a tapasz bárban. Volt köztük szemüveges és ősz, fülhallgatós, farmernadrágos, oldalzsebeses meg olyan, aki szereti a fehérbort
ez a két gyerekecske (balról fiú, jobbról lány) a villamosmegállóban támasztott, csak sajnos kifelé. Van spéci nadrág, pókos pulcsi, hajfonat és starbucks shake
ez meg már maga a villamos belülről és a közönsége. Mindenki szófogadóan ült, és amikor egy turista le akart szállni, és nem tudta, h a lépcsőre lelépve az ajtó automatikusan nyílik, senki sem segített neki. Pedig máskor mindenki nagyon odaadó volt.
hű. Ezek a nénik nagyon csinik, tavasziasak és üdék voltak. Ott álltak és vártak.
ez meg egy bűvészboltban volt a turistaparadicsom közepén. Az ember a fehér ingben trükköket mutatott a kislányoknak.
ez a három öreg meg kint ült a kávézó előtt. És a látszat ellenére nem siettek szerintem sehova...

tengerparti bér kutyasétáltató

elölről 16 évesek voltak
a park hétvégi népe
esküvők
teázók
fóka lesők

és végül patrik és spongyabab. bob

Nincsenek megjegyzések: