ma megszöktem kwon bácsi gyárából, mert elment a villany és gyertyfény mellett tudtunk csak dolgozni, aztán már úgyse, mert elég nyomasztó volt. Elvileg van az ablakon reluxa, amit fel lehetne húzni, de mivel le van fóliázva a nem tudom miért, nem lehet. Ha nincs áram, akkor víz sincs, de az nem nagy baj, mert a wc papírt úgyse le kell húzni, hanem a csésze melletti szemetesbe dobni, mert különben eldugul.
Tegnap este az öreg elvitt piknikezni a barátaihoz, csupa öregember mondta, aztán tényleg. Kocsiba vágtuk magunkat, elmentönk kólát és ásványvizet venni, ide:
aztán elmentünk egy fémstancoló gyárhoz, ide:
és felvettünk egy nejlonzacskó fagyasztott disznóhúst, amit elvittünk a piknikre, ami szó szerint bent volt az útszéli susnyásban, cserjék és bokrok közé összetákolt 60 cm magas kb 10 nm-es ülőszínpad linóleummal letakarva, takarófóliából sátor készült a színpad fölé ami az erősebb ágakhoz volt felrögzítve nagyon helyesen, ugyanis zuhogott, illetve volt egy dexion salgóból készített grillsütő specialitás.
A sok aranyos koreai születésű csingdaói kiküldetésbe szorult gyárosbácsi ott sűrűsödött a sátor alatt, és már be volt gyújtva a grill. Az egyik fickó műanyag kesztyűt húzott és egy irdatlan bárddal nekilátott a fagyott malacból helyes kis szeleteket vágni, amit a többiek fel is dobtak gyorsan a rácsra.
Addig mi dupla papírpohárban rumhoz és jéghez jutottunk, dupla pohár azért kellett, mert a szimpla rögtön szétázott volna, de később kiderült, hogy a koreai népnemzeti kimcsihez (káposztából és főleg csiliből készített savanyúság) és a leveshez is príma a dupla. De volt, akinek jobb ötlete támadt és inkább a kínai (v koreai) zacskós tésztaleves üres zacskójából ette a levest.
A bácsik nagyon helyesek voltak, az egyik rögtön azzal indított, hogy bemutatta a mellette álló extra magas fiatal koreai lányt (19-20 éves volt talán), hogy jól nézzem meg, ez a barátnője. A bácsi 50-60 lehetett, majd mondta Kwon bácsi, hogy dehogy dehogy, a lány a bácsi unokahúga és ezzel jól meg is voltam egészen addig, míg a lányka bele nem ült a bácsi ölébe, majd a bácsi erősen el nem kezdte szorongatni itt is meg ott is. Szóval nem teljesen állt össze, hogy ki viccelt és hányszor.
Aztán ettünk még egy kis dinnyét, majd egy röpke óra múltán az öreg feltessékelt és kocsiba rakott, hogy menjek haza. A kocsiban aztán sikeresen elsajátítottam a kínai számokat 1-10 10-19 100-900 1000-9000, illetve azt hogy tyiiicsö, ami annyit tesz kínaiul, hogy kocsi. Ja és nyertem egy háromdarabos kínai cédét a sofőrtől, amiért ilyen ügyesen vettem az első leckét.
Kijelenthetem, hogy a kínaiak nem viccelnek akkor se, ha a beszélésről van szó. Vannak szavak, amiket 4 féleképpen lehet kiejteni, majd minden esetben mást jelent.
Na hát ezeket tudtam meg.
Tegnap este az öreg elvitt piknikezni a barátaihoz, csupa öregember mondta, aztán tényleg. Kocsiba vágtuk magunkat, elmentönk kólát és ásványvizet venni, ide:
aztán elmentünk egy fémstancoló gyárhoz, ide:
és felvettünk egy nejlonzacskó fagyasztott disznóhúst, amit elvittünk a piknikre, ami szó szerint bent volt az útszéli susnyásban, cserjék és bokrok közé összetákolt 60 cm magas kb 10 nm-es ülőszínpad linóleummal letakarva, takarófóliából sátor készült a színpad fölé ami az erősebb ágakhoz volt felrögzítve nagyon helyesen, ugyanis zuhogott, illetve volt egy dexion salgóból készített grillsütő specialitás.
A sok aranyos koreai születésű csingdaói kiküldetésbe szorult gyárosbácsi ott sűrűsödött a sátor alatt, és már be volt gyújtva a grill. Az egyik fickó műanyag kesztyűt húzott és egy irdatlan bárddal nekilátott a fagyott malacból helyes kis szeleteket vágni, amit a többiek fel is dobtak gyorsan a rácsra.
Addig mi dupla papírpohárban rumhoz és jéghez jutottunk, dupla pohár azért kellett, mert a szimpla rögtön szétázott volna, de később kiderült, hogy a koreai népnemzeti kimcsihez (káposztából és főleg csiliből készített savanyúság) és a leveshez is príma a dupla. De volt, akinek jobb ötlete támadt és inkább a kínai (v koreai) zacskós tésztaleves üres zacskójából ette a levest.
A bácsik nagyon helyesek voltak, az egyik rögtön azzal indított, hogy bemutatta a mellette álló extra magas fiatal koreai lányt (19-20 éves volt talán), hogy jól nézzem meg, ez a barátnője. A bácsi 50-60 lehetett, majd mondta Kwon bácsi, hogy dehogy dehogy, a lány a bácsi unokahúga és ezzel jól meg is voltam egészen addig, míg a lányka bele nem ült a bácsi ölébe, majd a bácsi erősen el nem kezdte szorongatni itt is meg ott is. Szóval nem teljesen állt össze, hogy ki viccelt és hányszor.
Aztán ettünk még egy kis dinnyét, majd egy röpke óra múltán az öreg feltessékelt és kocsiba rakott, hogy menjek haza. A kocsiban aztán sikeresen elsajátítottam a kínai számokat 1-10 10-19 100-900 1000-9000, illetve azt hogy tyiiicsö, ami annyit tesz kínaiul, hogy kocsi. Ja és nyertem egy háromdarabos kínai cédét a sofőrtől, amiért ilyen ügyesen vettem az első leckét.
Kijelenthetem, hogy a kínaiak nem viccelnek akkor se, ha a beszélésről van szó. Vannak szavak, amiket 4 féleképpen lehet kiejteni, majd minden esetben mást jelent.
Na hát ezeket tudtam meg.
2 megjegyzés:
úúúúú meg áááááá....
de most már aztán jöjjön haza, és itthon is ossza meg velünk a kínai bölcsességeket.
Hát ez nagyon jó kis poszt, hogy lehet hogy eddig elkerülte a figyelmemet? Kedvencem a zacskóból való kanalazgatás és más kreatívságok.
Megjegyzés küldése