Tréfa a masszázsról

a cím csak úgy eszembe jutott, pedig lehet h nem túl sok mndent lehet írni arról az egyébként isteni masszázsról, amihez ma este jutottam, miután odaadtam a piacon vásárolt 11 doboznyi árut, amit az a cég segített doboz alá hozni, akiknél a legtöbb pénzt otthagytam a piacon, ami statisztikát persze nem kötöttem az orrukra, de vagy a pénz hatotta meg őket, vagy Lee egy úriember, szóval a két nap alatt garmadával hordtam hozzájuk a cuccokat, ők meg vidáman hajtogatták az újabbnál újabb kartonokat, és dobálták bele mások portékáját, majd ma kihúzta nekem az egészet egy tilitolin a piacról, majd a nagy súly alatt összetöpörödve próbált meg élve lejutni a lejtős rámpán ez az alig 150 cm-s ember a parkolóhoz, ahol ott várt ránk az a fiú, akinek hiába igyekeztem nem sikerült megtudni a nevét, annál tovább nem jutottunk, mint hogy felsorolta az összes szót és kifejezést, amit tudott angolul: very good, kfc, mercedes, 1-2-3-4-5, how are you, ok, én meg vígam mosolyogtam, mivel ő volt az a gyári sofőr, akinek a kocsijába be lehetett pakolni a dobozkáimat, okulva a hétfői menetből, amikor is a shuttle buszos fiú égre földre ígérgette a piac bejáratánál reggel, hogy ugyanott lesz délután ötkor is, de vagy nem volt ott vagy nem találtam. Szóval ez a fiú ott volt és repített is a szálló felé, majd egy kicsit letért az útról, felment egy hídra, ami eddig sosem szerepelt az útitervben, elkanyarodott egy árnyas útra, majd befordult balra egy sikátorba, ahol 100 méteren belül sehol egy lélek, csak az agyonmosott száradó ruhákat lengeti a szél, omlanak az épületek és sáros az út.

Akkor azt gondoltam: hát nézd bori; most vagy elrabolnak, dutyiba vettnek, rabszolgasorba kényszerítenek, a dobozban kusshadó áruból mihamarbb pénzt csinálnak, rólam meg sose fog többé senki semmit se tudni. Vagy pedig eljöttünk valahová, ahol semmi baj nem lesz, és pont ezt magyarázza feliszájjal vigyorogva kínaiul, és az az én privát pechem, hogy egy szót sem értek belőle. A második verzió nyert. Megálltunk, biztos ami biztos azért én is kipattantam, hátha úgy több esélyem van, és máris megjelent a valaminek a kapujában egy mosolygós szemű 40-es kínai néni meg a hozzátartozó bácsi. Hősünk pedig előrántotta a csomagtartóból a galvánoznivaló féligkész ékszereket. A néni meg a bácsi mosolyogva perlekedtek vele kicsit, majd útnak eresztettek bennünket.

De ha én azt ott lefényképeztem volna, hogy azokat a szuper csillivilli drágábbnál drágább ékszereket hol ezüstözik meg aranyozzák, akkor se hittétek volna el nekem. Úgyhogy nem is fényképeztem le. Mint a legutolsó elhanyagolt tanyavilág, oszló tetemekkel, koksszal, építési hulladékkal, szeméttel és kosszal beterített lerobbant hátsó helysége ... This is life this is csájna

Na de miután én is és a dobozok is biztos helyre kerültek, lerobogtam a recepcióra, megzendítettem a kívánságomat, ahonnan gyorsan le is penderítettek az alagsorba, bele a wellness szakosztály ölelő karjába, ahol műanyag rózsaszín papucsot, zuhanyt, gőzfürdőt és ügyes gyakorlott kezeket adtak. A gőzfürdő fala és plafonja óralap vastagságú achát lapokkal volt borítva, az oldalakon barnás a plafonon kékes árnyalatúval (berakatom malachittal), amiről ha mesélne valaki biztosan csak legyintenék, és miután megmutatná, hogy haggyam abba a kétkedét, gyorsan abbahagynám. Mert tényleg nagy szép volt. Mondjuk nem égett a lámpa.
A masszírozás isteni volt és nagyon hálás voltam, h a fiatalember, akit kaptam, de nem láttam, mert csak halvány piros lámpa (!!!) égett a szobában, miután megmasszírozta a talpam és mielőtt nekiállt volna az arcomat megpaskolni, kiment kezetmosni és kint eresztette útjára a torkából felszakadó csííít. Ihajja.