vacsi és a liftesfiú

na bekapcsolom még gyorsan a radiocafe-t neten, hogy legyen valami jó kis zene az íráshoz, mert a tévéből az csak a kisebb baj, hogy kétes eredetű kínai pop jön, de egyrészt tele van rettenetesen affektáló kínai reklámokkal (jó vagyok, mi, hogy egy szót se beszélek kínaiul, de azt tudni vélem, hogy affektálnak), másrészt ha bekapcsolnám a tévét, akkor nyilván egy idő múlva azt nézném, nem pedig írnék. Na hát ez a helyzet.

Most jöttem fel a szállodai vacsiból, ami hagymalevesből, bolognai spagettiből és fokhagymás piritósból állt, na meg a kis béliz és a kínai fehérbor, amin az állt, hogy produce of Chine... Három okból választottam az európai ala cart vacsit a kétesen roskadó büfé asztalok helyett. Egyrészt mert viszonylag későn, este kilenckor mentem le enni, ami a hatkor kezdődő etetést elnézve már nem kínál túl sok friss eleséget, másrészt borzasztó főtt tenger szag volt a bejáratnál, harmadrészt mert első este belefutottam a carbonara fusiliba, ami fantasztikus meglepetés volt. Olyan valaki főz a konyhában, aki járt már Európában. Közben sokat gondoltam a Viktorra, aki mindig nagy bátor és próbálkozó szellemű, hogy elvileg le kéne, hogy törjön a kezem, hogy nem valami helyi speckót eszek, ha már ... de mitagadás győzőtt a gyomrom.

Vacsinál otthagytam 10 százalékot borravalónak, ami azért nagyon érdekes, mert ebben az óriási pénzhajhász megapoliszban, és értsd ez alatt egész Kínát, a bentlakók egyáltalán nincsenek kihegyezve a borravalóra. Olyan mintha tisztességtelen ajánlatot tennél, mintha kiírtották volna 100 évvel ezelőtt. Az első mindig az, hogy utolsó centre visszaadnak és ha megpróbálod visszautasítani a piacon vagy az étteremben a visszajáró 5-10 százalékot, akkor nagyon aranyosan néznek. Mi meg itt gyorsan és ütemesen elrontjuk őket. Pedig tényleg igazán bájos.

Meg az is ahogy a liftben hirtelen elkapott az Amelie érzés, úgy éreztem magam, mint akinek az a kellemes zöngéjű szinkronszínész kommentál az agyában, aki a filmben is tette. Egyrészt a földszinten van egy népi selyemruhás kis néni, nevezzük tinédzsernek, aki ott hajladozik előtted, ha kilépsz a liftből és nagyon szintén bájosan azt próbálja meg eltalálni derékszögbe hajlított karját előre nyújtva és viszonylag mélyre hajolva, hogy vajon jobbra vagy balra fogsz elindulni a lifttől. Sajnos nálam épp nem találta el, és még át is futott az agyamon, hogy megkegyelmezek és kisebb kerülővel a mutattot irányból közelítem meg a recepciót, de sajnos a rosszabb énem kerekedett felül. De a szám fülig ért, pedig rokonszenveztem a kisasszonnyal.

Na de vissza gyorsan a lifthez. Szóval beszálltam, és ott találtam a cuki és nagyon csúnya liftes fiút, aki lehet hogy nem is liftesfiú, lévén rajta kívűl eddig senk
it nem láttam a liftben, és őt is csak most másodszorra. Tehát bent állt, illetve hajolt le éppen mélyen, mert a tükröt pucolta, úgy láttam, és nagyon megörültünk egymásnak, mert már múltkor is, amikor épp az úszásból jöttem fel a szállodai köppenyben, zsebemből elővigyázatlan kandikált ki a fürdőruhám, ami emiatt nem volt rajtam és mivel a köppenyt átlag kínaiakra, vagy apró méretű európaiakra tervezték, nem pont az én méretem volt és kicsit szétnyílt alul. Ami, aki engem ismer, az tudja, hogy azért ez nem mindenkit hoz lázba, kisbálna méreteim miatt, hanem aztán a liftesfiút.... Le se tudta venni a szemét az apró kis résről, majd amnikor mégis letudta, akkor nagyon aranyosan mosolygott rám, mint akinek eggyel több kanál aludtej jutott reggel. Komolyan boldoggá tett. És bár ma este már elhagytam a lenge viseletet, és nadrágot pólóval kaptam magamra a vacsihoz, megint kiosztotta nekem a hatalmas ragyogó piros pontokat. Azaz inkább a melleimnek.

Amivel egyébként a piacon is komoly elismeréseket aratok, és nem csak a helyiek, hanem a külföldi vásárlók körében. Szóval a bálnákat is szeretik néha :)